Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

II. fejezet: Védett fák Cegléden és Délkelet-Pest megyében

II. FEJEZET

Védett fák Cegléden és Délkelet-Pest megyében

Ültess bár egyetlen fát Sőt védje a néhány még S néhány már létezőket S bizony mondom nagyobb Szolgálatokat teend vére S hona kifejtésére,

Mint maga is gondolná.

Széchenyi István

1. Ceglédi öreg fák és egzóták

Cegléd városának közigazgatási határán belül (245 km ) tulajdonképpen nem maradt érintetlen (ős)erdő, liget, de őspark sem. Más azonban a helyzet DK-Pest megye vonatkozásában, hisz a ligeterdők, a száraz tölgyesek, bokorfüzesek maradványai még mindig megtalálhatók a térségben. Ennek is köszönhető, hogy néhány koros fa, facsoport vagy éppen parkban élő fák - mind Cegléden, mind a többi település környékén - jelentős természeti értéket képviselnek. A múlt emlékei valójában (Basafa, Kincses makkfa, Régi Basafa, Dezső Kázmér makkfa, Jókai makkfa, Nyársapáti tölgy, berceli Farkasakasztó körtvély, Ija-fijas hársfa stb.) vagy éppen parkban élő fák, amelyek a zöldfelületek telepítésének élő dokumentumai.

Megyénk DK-i felében található települések beépített részein nagy hagyományai - s problémás volta ellenére is, bizonyos eredményei voltak a fásításoknak a XVII-XVIII. század közepe óta. Évszázados fák csak ritkán maradtak meg, vagy a kérdéses faj biológiai sajátosságai, vagy a nemtörődömség és háborúk eseményei, végül, de nem utolsósorban - viharok tizedelték meg azokat (vö. 41. ábra).

Cegléd fásításának ügye mindig vitát kavart a közvéleményben, amiről is érdekes dokumentum olvasható a régi lapokban. Szinte ma is íródhatott volna, amit a Czegléd című lap 1888. június 10-i számában olvasható. „Igaz, hogy majd minden tavasszal ültetnek ide-oda fát, s pótolják, ahol kivesz. Minden tavasszal örömmel látjuk, hogy még rövid időn belül lesz-55