Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

I. fejezet: Délkelet-Pest megye természetrajzi leírása

Téglagyártáshoz azok az agyagféleségek alkalmasak, amelyek 1150- 1400 °C között olvadnak meg, s közben színesre égnek. Az agyagásványok mellett kvarc (homok), földpát, kaiéit, dolomit és egyéb anyagokat is tartalmaznak. Többféle korban és különböző körülmények között keletkeztek (17. ábra). Ritkán oligocén (Kiscell), a Dunántúlon a Pannon-tenger agyagüledékei, az Alföldön pedig pleisztocén és holocén folyóvízi öntésagyagok szolgáltatják a tégla nyersanyagát. Az agyag minőségét a homoktartalma mellett a kaiéit mennyisége is befolyásolja. Ha annak mennyisége az agyagtéglában 8 % alatt marad, 1000-1500 °C-on tömör tégla égethető belőle, sőt fagymentes kerámia készítésére is használható. A magasabb kalcittartalom csak drágább úton (több energia árán) égethető ki.

17. ábra

Hazánk téglagyártásra alkalmas agyagterületei (vonalkázva) és nagyobb téglagyárai (fekete pontok)

Lényegesen kisebb a Monor-Ceglédberceli halomvidéken kitermelhető agyag mennyisége, ugyanis a mezőgazdasági művelés akadályt jelent, illetőleg oda már tradicionálisnak mondható kultúrák települtek. A löszös agyag (0,02-0,06 mm) kitermelése figyelhető meg a Ceglédbercel-Albertirsa közti határúinál, a domboldal nyerge felé haladva - a Vitéz-ároknál - már megszűnt a bányászat, jelenleg a gyurgyalagok fészkelő helye, s így védett terület.

A földtörténeti korokban lezajlott hatalmas változások, az ÉNY-DK-i irányú szerkezeti vonal mentén megfigyelhető alátolódási folyamat több

30