Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)
I. fejezet: Délkelet-Pest megye természetrajzi leírása
csek-Kecskemét közti gránittömeg északi felét követi a Kerekegyháza- Lajosmizse-Nagykőrös-Törtel vonulat, ez alsó-krétakori üledékekkel jellemezhető. A földtörténeti középkor emlékei ritkán fordulnak elő e vidéken, különösen Cegléd közvetlen környékén, bár Juhász (1969) meggyőzően bizonygatja, hogy a várostól keletre valószínűsíthető előfordulásuk. Ugyanis Abonyban alsó-jura és felső-triász mészkövet (2300 m-ről), Szolnokon alsó-kréta üledékeket és Táborfalva-Lajosmizse tájékán triász és alsó-kréta mészkövet találtak a geológusok. A földtörténeti újkor kezdetén a szárazföld volt jellemző Cegléd térségében, a karbontól a miocénig (kb. 300 mo. éves időszak), tehát a lepusztulási folyamatok domináltak. Csak a miocén alatt vált ismét aktívvá az ÉK-DNY-i szerkezeti vonal, amely Stegena (1973) lemeztektonikai elképzelése szerint a Kárpátok és a Dinaridák alátolódásának a következménye. A nevezetes vonaltól délre a litoszféra mélyre került, ezért a tenger térnyerése figyelhető meg; északra eső részeken viszont andezites vulkántevékenység kezdődött. A szerkezeti vonaltól délre, a mai értelemben vett Cegléd város központjától délre és keleti irányban - ellentétes irányú üledéksor (flis) keletkezett. Perdöntőnek tekinthető, hogy miocén korú (12-25 mo. éves), s így egyidősek valójában. Ebben a faunamentes rétegben a legkülönfélébb kőzetformák kerültek elő, gránitszerűtől kezdődően a homokkövek, márgarétegek együtteséig. Ezekre települnek a tengeri üledékek - gazdag állatvilággal (Elphidium sp., Rotalia sp. Qunquovoalina sp. stb.). A nevezetes szerkezeti vonaltól északra andezites vulkáni kőzetrétegek helyezkednek el, pl. Újszilvásnál (1000 m alatti mélységben), a földpátok egyes részeken karbonátosodtak, sőt, ott dacit-féleségek is találhatók. Az újszilvási 3. fúrásból némi bizonytalanság támadhat, hisz üledékes (márga, mészmárga, Ostracodá-s vastag mészkő) kőzetek mutatkoztak a vulkáni összletben, ami akár egy működő tengeri vulkán kalderáját is jelentheti. Az alátolódási folyamat nem volt mindig lineáris, sőt, mikor az leállt, az üledékképződést a lepusztulás váltotta fel (pliocén, elején, alsó-pannon képződmények eróziója stb.) (vö. Rakonczai, 1982). Az alaphegység északi oldalán a transzgressziós folyamatok később jelentek meg, így ott a lepusztulás is tovább tartott. Ezért nem találtak a geológusok néhány tíz méter vastagságú konglomerátumot sem a környéken (homokkő, márga, kavics). Épp ez az időszak (alsó- és felső-pannon), amelynek a képződményeit igen nehéz elhatárolni, mert a szerkezeti vonal északi és déli oldala szervesebb kapcsolatba került egymással. A déli oldalon szintén előkerült a vulkanikus réteg. Az alsó- és felső-pannon rétegek mint tavi homokkő. 18
