Surányi Dezső: Biokertészet. Biológiai kertművelés a házikertben (Cegléd, 1988)
Bevezetés A XIX. század egyik jelentős vívmánya volt a gazdaságban a tömegtermelés műszaki, közgazdasági, emberi tényezőinek megteremtése. A modern gyáripar a kémiai forradalom következtében korszerű vegyipart is hozott (szintetikusan előállított anyagokkal). A termelő eszközök gyártása a gépiparban, a műszaki fejlesztés ugyancsak nagy előrelépést jelentett. Az ipargazdaság a kereskedelem gyors információs láncolatában nagyon hamar „megtalálta” a mezőgazdaságot, amelynek fejlődését viszont soha nem látott módon sürgette Földünk gyarapodó népessége, a mai napig ható éhségválságok, tömegkatasztrófák és háborúk. Ez idő alatt a világon szembetűnő társadalmi változások is lejátszódtak, amelyek a mai politikai világkép előzményei, okai voltak. A szükség különösen a pénz- és tőkepiacon, valamint az élelmiszergazdaságban kulcsfogalommá vált. A növekvő hozamok, a gyorsabb és intenzívebb hústermelés igénye a mezőgazdaságot mind a nagyüzemi, mind a kisbirtokosi szférában a belterjesítés irányába vezette. Kiderült, hogj' a hagyományos állattartás mellett a talajerő megtartásához nincs elégséges tápanyag (trágya), a tömegben termesztett növények és tenyésztett állatok speciális, új veszélyeket hordozó gondokat vetnek fel. Számtalan növényi- és állati betegség ekkor kezd igazán terjedni, a közlekedés fejlődése a járványokozók terjedését nagyban segítette, sőt az egyes epidémiák, pandémiák (járványok) a népességre, a politikaihatalmi viszonyokra is hatással voltak. A burgonyavész (Phytophthora infestam) tömeges éhhalált okozott Írországban, a népesség jelentékeny része az Újvilágba vándorolt. Vagy gondoljunk csak a filoxériára: szőlőtermő tájakat, kiváló fajtákat, termesztési módszereket, szőlősgazdák életmódját alakította át a gyökértetű pusztítása. Egyes állatbetegségek, vagy éppen a takarmány hiánya milliók halálát idézte elő. Már a demográfiai robbanás is elégséges ok lett volna a nagyméretű termelés bevezetésére; természetesen a biztonsági tényezők elsősorban a termés- és tenyésztés volumenének növelését szolgálták, a szükségletek kielégítése érdekében. A Homo sapiens életfeltételeinek vizsgálata során egy újabb tényezővel is számolni kellett, nevezetesen az urbanizációval. Az emberi faj, az emberiség jövője szempontjából az éhség- és az atomveszély alapélménnyé, mindennapi stresszorrá változott. A logikus és indokolt törekvések a nagy mértékben folytatott termelést természetszerűleg magyarázzák, mégis a riasztó jelek már a XX. század legelején felütötték fejüket. Vegyipari üzemek, bányák, majd általában mindenféle nagyüzem környékén új veszélyforrások léptek fel, amelyek a természetes és épített (mesterséges) környezetet egyaránt megterhelték, de veszélyeztették a legjelesebb élőlény, az ember egészségét, élethelyét is. — 5 —
