Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)

cAz. éLű mult.

»Ut vágyon Tzegléd-is, Körös, Ketskemétlel, Gazdag három Város Vörös-bor szürettel.<

Losontzi H. I. Hármas kis-tükör.

Az Országos Nép- és Tájkutató Intézet ráterelte a figyelmet a »genius loci« megbecsülésére. Ennek igen lényeges alkotórésze az a szellemi kincs, amelyet az irodalomból gyűjthetünk egybe. iMinden közösségre nézve érdekes és tanulságos annak megismerése, hogy íróink mit írtak róla s miként látják helyi, vagy országos viszonylatban a hely időfeletti értékeit.

Ceglédről aránylag kevés írónk írt. Annál becsesebb azért mindaz, amit egy ilyen irányú kutatás feltárhat. A Kossuth-Gimnázium kebelében 1940-ben megalakult Győrffy István nép- és tájkutató szakosztály 1943-ban ebbe az eddig eléggé ismeretlen területbe igyekezett behatolni. Fáradozásunknak eredménye lett. Ebből közöljük az alábbi részleteket: ! ! 1

' Goldjj, Qzemie . 'Jőói tanultam meg. műim árut •

Tóldy, családi nevén Schedel Ferenc, a magyar irodalomtörténet •atyja, Cegléden tanult meg magyarul. Édesapja, Schedel Ferenc, pesti postatiszt, anyja Thalherr Josefin, magyar nemesnő, nagy gonddal nevelték. 1813-ban nyolc éves korában magyar szóra Ceglédre hozták. Toldy Ferenc Hátrahagyott irataiban elmondja, hogy mily nagy hatással volt rá ez az esztendő, »életének legnevezetesebb évé«.

»1813-ban, valamely októberi nap estéjén, vacsora után anyám magához intvén a pamlagra, egy engem nem csekély mértékben megdöbbentő kinyilatkoztatást tett.

— Kedves fiam — úgymond — atyád elhatározta, hogy a hónap végén az »első deákba«, Ceglédre visz, hogy ott megtanulj magyarul.

— Igen, magam viszlek el, — tette hozzá atyám, ki a szobában pipálva föl s alá járt.

— Micsoda? — kiálték föl, — én elmenjek tőletek idegen emberek közé és soha se lássalak többé? S itt a sírás elfojtotta beszédemet.

— Igenis, elmégysz, — folytatá atyám, — de jó emberek közé s nem örökre, hanem csak egy esztendőre, sőt tíz hónapra, akkor hazahozatlak ismét s akkorra derék magyar fiú lesz belőled.

— Óh, ne, papa, — vágtam beszédébe — én nem akarok magyar fiú lenni. Aztán meg az lehetek itt is, a többi pajtásaim is itt marad3 -