S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A lefokozott iskola
96 rendjét követni. A magyar református tanügy ilymódon négyfelé ágazódott a hajdani kettő helyett. De míg ennek a kettőnek az irányítója, t. i. a debreceni és sárospataki főiskola, csak szellemileg tartotta össze a particulákat, s mint hivatalos szerv nem léphetett fel azok egyöntetű működése érdekében, tehát az egyes tanintézetek nagy szabadságot élveztek, addig most a kerületek a maguk joghatóságánál fogva egységes normájuk megtartására hivatalosan és egyetemesen kötelezhették az iskolákat. Nem történt ez egyszerre, de lassanként kifejlődött az egyházkerületeknek ez az intézményes irányítása és vezetése, ami az egész református tanügyre jótékony hatással volt anélkül, hogy az iskolákat uniformizálta és egyéniségükből kivetkőztette volna. A XVIII-ik század végén részben a Ratio Educationis hatása alatt az állandó tanítóságok szervezése is megindult a református iskolákban. A Ratioig nálunk a tanerők szakszerű kiképzésével alig törődtek. Jóformán az élet, a gyakorlat képezte őket. A művelt külföld sem igen járt elől jó példával. Az első intézményes tanítóképzést Poroszország kezdette meg 1735. körül. A Ratio kezdetleges formában ugyan, de megkísérelt valamelyes tanítóképzést a nagyvárosi iskolákkal összekötött többnyire féléves tanfolyamokon, ahol a legszükségesebb elméleti és methodikai ismereteket adták elő s ezek elsajátítása után a jelöltek vizsgálatot tettek és képesítést nyertek.64 Ez sem vált azonban általánossá és érvényre csak ott jutott, ahol az uralkodók, vagy hatalmas földesurak kegyúri joga és magán bőkezűsége tért nyitott számára. Az állam azt is tervezte, hogy minden tankerületben egy primarius, vagy normal (minta) iskolát állít fel, ahol a tanfelügyelők vezetése alatt a leendő tanítók a helyes módszert és gyakorlati tanítást elsajátítsák65, azonban ez a terv csak a legszűkebb körben érvényesült. A kormány ezen intézkedései a reformátusokat is a tanítóképzésnek és képesítésnek valamelyes formában leendő megoldására indították. De ez lassan ment Még a XIX. század első évtizedeiben is azt látjuk, hogy a nagyobb particulák (pl. a Dunáninnen Nagykőrös, Kecskemét) minden szaks-zerű képzés és vizsgálat nélkül bocsátják ki tanítóságra felsőbb osztályú diákjaikat. Debrecenben — mint említettük — 1792-től részesültek a deákok bizonyos elméleti és gyakorlati tanítóképzésben, mely után formaszerű vizsgálatot tettek és azután képesítést nyertek. Ez
