S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A lefokozott iskola
80 legnagyobb részben végre is hajtottuk és november 18-án a régit elhagyván, az Úrnak nevében az új iskola fedele alá költözénk. A régiből kijövetelünk alkalmával elénekeltük a CXXI-ik zsoltárt, az újba beköltözéskor pedig a CXXII-ik zsoltár utolsó versét. Majd buzgó imádsággal felszenteltük s végre a szertartást a XC-ik zsoltár utolsó versének eléneklésével bezártuk. “6 Az új fiúiskolát az új templom mellé építették azon a lesüppedt, mocsaras földön, melyet a hívek nagy fáradtsággal töltöttek fel, ott, ahol a mai díszes templom is áll. Ezt a területet jelölték ki a reformátusoknak templom, parókia és iskola helyéül. Ide a templomot az 1753—54., a parókiát pedig előbb ideiglenesen 1755-ben, majd véglegesen kőből 1767-ben építették fel. A parókia a mai templom-bazár középső részén épült, észak felé tőle egy kamarát építettek a lelkész számára, dél felé pedig fiúiskolát húztak fel nagyon szűk, csak 15 D-öl területen. A templom keleti oldalán a mai emeletes központi fiúiskola helyén egy még kisebb iskolát építettek a leányok számára, mely egyúttal a kántor lakásául is szolgált.7 A fiúiskolában volt a rektor és két praeceptor lakása is. Képzelni lehet, hogy ily viszonyok között nagyon szűk helyiségek állhatták úgy a tanítók, mint a tanulók rendelkezésére, ekként az iskola primitiv módon, szegényesen folytatta életét. De az egyház és város mégis ragaszkodott hozzá és nem adta fel, nemcsak a múltnak, a tradíciónak erejénél, hanem egy jobb jövőbe vetett hitnél fogva is. Hiszen a protestantizmus léteiének föltétele volt az iskola s egyúttal a közművelődés fáklyája, melynek fenntartásával az állam és nemzet érdekeit egyaránt szolgálta.8 Lefokozott állapotában is megadta a legszükségesebb elemi képzést, sőt még némi magasabb ismeretet is nyújtott azok számára, akik nem pusztán földműveléssel vagy iparral, kereskedéssel foglalkoztak. A város vezetésére alkalmas emberek kerültek ki belőle, s ezenfelül az iskolai továbbképzés alapjait is lerakta. Azt se feledjük el, hogy a kath. egyház nemsokára a nevelés és oktatás terén is föllépett a városban és, mint látni fogjuk, hatalmas segélyforrásaival az eleminél szintén magasabb iskola berendezésére törekedett. A reformátusokat tehát az is sarkalta, hogy ha nagy erőfeszítéssel is, legalább a felsőbb rendelet által megengedett fokon tartsák fenn iskolájukat.
