S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
58 érzék, ízlés és illendőség korában. A XVII. században főként Comenius hangsúlyozta a tanulók jó modorát és illendőségét, melynek követelését a debreceni főiskola törvényeiben is megtaláljuk A XVIII. század elején különösen a pietista iskolák fordítottak nagy gondot a társas érintkezésben szem előtt tartandó erkölcsi- ás illemszabályokra53 Mindenesetre ezeknek is volt hatása a református iskolákra. Tény, hogy a református elemi iskolákban az illemszabályok tanítása legújabb ideig fennállott. A Ratio Educationis készítői is külön tantárgyként szándékoztak az illemtant (studium decentiae) felvenni.54 A ceglédi törvény szigorúan tiltja és bünteti továbbá a felsőbbség elleni engedetlenséget, összeesküvést, szóval vagy írásban való ellenszegülést, rágalmazást, fegyveres támadást. Hogy ettől még olyan kisebb iskolában is ijesztgetni kellett a növendékeket, minő a ceglédi, az nem történhetett ok nélkül. A debreceni és pataki anyaiskolákban az előző században többször fellázadt a tanuló ifjúság. Ez a zabolátlan, lázadozó szellem a particulákra is kihatott. A törvények tehát mindenütt igyekeztek a kihágásokat és rendzavarásokat csirájában elfojtani. Meg akarták óvni a föltétien engedelmesség és tekintély elvét, ami az akkori iskoláknak különösen jellegzetes vonása. A merev subordinatio a debreceni főiskolában és pnrticuláiban egyik fő tanítási elv. A kor szelleme is ezt hozta magával. Ami a ceglédi iskolában ebben a korban a rektor jövedelmét és a tanulók anyagi ellátását illeti, idevonatkozólag nem találunk változást vagy újítást. A rektor még mindig a városházán nyert ellátást- A városi konyha csak 1820-ban szűnt meg.55 A rektor fizetése ugyanaz, mint az előző korban, legföljebb hozzátehetjük még a templomi publicatiókból nyert jövedelmet. A publicatiókat, mint a külföldi egyetemek látogatására való segélyt, az egyházkerületek rendelték el a rektorok számára, akik nem egyszer jelentős summát is kaptak a publicatiókból. A ceglédi 1721. évi törvényből látjuk, hogy milyen rendeléseket tett az egyházi és \ árosi közös tanács (amplissimus senatus) a rektor borcollectájának összeszedésére, az ünnepi cantatiókból, temetésekből, valamint a céhektől nyert összegeknek a rektor és a tanulók közötti elosztására. A togatusok és mendicansok élelmezése szintén úgy történt, mint a múltban, tudniillik a coquia, vagy városi sorbafőzés utján. A coquusi (szakács) diáktisztség tehát e korban is fennállott. Erről, valamint a coquia körüli eljárásról részletesen szól a törvény.
