S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
56 valláserkölcsi nevelésre és oktatásra. Hogy a latin nyelv tanítását és gyakorlását különösképpen hangsúlyozza, az a régi iskola classikus jellegéből önként következik. Ugyanazon tankönyveket használták Celgéden is, mint megfelelő fokon a debreceni anyaiskolában. A főiskola ezeket állandóan a debreceni városi nyomdával készíttette. A törvény továbbá szigorú büntetés terhe alatt a legnagyobb fegyelmet követeli. A csavargást (peregrinatio) keményen tiltja. Ugyanám kikel a vándorló, kóbor diák (vagabundus) ellen. A vagabundus diákok, a Felvidékről kiindulva, csapatosan járták be az alföldi városokat és a házaknál koldulva szedték össze élelmöket.50 Szinte országos veszedelem volt ez akkor, de a külföldön is lehetett effélét látni, tehát nem specialis magyar bajként jelentkezett. A hanyag togátus diákokat tanítványaitól való megfosztással fenyegeti törvényünk. Itt a privatus praeceptorokra kell gondolnunk, akik bizonyos díj (természetbeli, vagy pénzbeli) ellenében magánórákat adtak azoknak a kisebb növendékeknek, akik ilyeneknek szükségét érezték. Az akkori iskolai rendszer mellett a priváták vételétől kevés tanuló vonhatta ki magát. Egyik neme volt ez, anyagilag és szellemileg, a tanítva tanulásnak. A törvényből általában azt látjuk, hogy annak keletkezésekor a ceglédi iskola nem tartozott a főbb és nagyobb particulák közé. De, bár a törvény nem magasabb színvonalon állónak mutatja, abból alsóbbrendű iskolai voltára nem következtethetünk. Hiszen akkor, főként az alsó- és középiskolai oktatásnak, az anyaiskolában is számos fogyatkozásai voltak.51 Mennyivel inkább a particulákban ! Idővel a ceglédi még erősödött olyan kiváló vezetők alatt, mint az akkori becsvágyó, később külföldi egyetemeken tanult, tudós lelkész, Miskolczi Kerekes János és a szintén nagytehetségű és buzgalomú rektor, Szoboszlai Mihály, akik vállvetve igyekeztek az iskolát és tanügyet előbbrevinni. A iskola törvénye a lelkipásztort, mint felügyelőt és irányítót, mindenekfölé helyezi. Rajta kívül az egyházmegye esperesét, inspectorát (iskolalátogató lelkész), a város magistratusát s az egyház egyéb elöljáróit, az iskola rektorát és tisztviselőit (például helyi gondnokát és inspectorát) sorolja fel, mint akiknek az intézet ifjúsága a legnagyobb tisztelettel és engedelmességgel tartozik. Az a régi iskolai kép ez, amit már ismerünk, hogy tudniillik az iskola feletti intézkedés és felügyeleti jog az egyház lelkészét, a város tanácsát és az
