S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
51 kecskeméti) lelkész, később püspök, még a század végén is bitorlásnak minősítette a kecskeméti egyházmegye elnevezést. Cegléd anyagi erők híján csak lassan haladhatott előre. Mindamellett kitartó munkája nyomán mindjobban emelkedett életszínvonala. Ekkor a Rákóczi-féle szabadságharc ismét alapjaiban rázkódtatta meg, 1700-tól 1707-ig a régi források iskolájának rektorait sem említik, illetve megneveznek egy bizonyos Félegyházit, a Liber Matricularis az 1700-ik évről, a Matricula Scholae pedig ilymódon : „Ezeket (t. i. a fentebb felsorolt rektorokat) követte Félegyházi, akit, mikor 1707-ben a templom keleti kapuját a rácok ellen vitézül védelmezte, egy rác katona golyója leterített“.36 Én valószínűnek tartom, hogy itt nem egy, hanem két Félegyháziról van szó. Egyik az a Félegyházi Miklós, aki Debrecenben 1693. március 11-én subscribált és Losonczi után 1700-ban jött rektornak Ceglédre. Másik az a Félegyházi Ferenc, aki 1700. június 22-én iratkozott be a debreceni főiskolába és 1706-ban hozták Ceglédre. Mert az, amit Szabó Lajos és Takács József írnak, hogy tudniillik egy Félegyházi (náluk hibásan Tamás) 1700-tól 1707-ig viselte volna a rektorságot az akkori iskolai viszonyok és berendezés mellett teljeséggel lehetetlen. A följegyzések ugyanis azt bizonyítják, hogy az akkori rektorokat már nem is két évre, hanem csak egyre alkalmazták. Ily körülmények között miként lehetett volna valaki 7 évig rektor? Viszont máshol, mint a debreceni főiskola diákjai között, nem kereshetünk ceglédi rektorokat. Már pedig a debreceni diákok névsorában az előbb említetteken kívül e korban még csak egy Félegyházit találunk, tudniillik Györgyöt, aki 1698. február 6-án subscribált s eme beiratkozási événél fogva őt a jelzett időben nemigen iktathatjuk a ceglédi rektorok közé. Az iskola, ha szerény keretek között működött is, a kuruc háborúban nem fejlődhetett tovább, hisz maga a város is a megélhetés súlyos gondjaival küzdött. A hadiszerencse szerint most a kuruc-, majd a labancseregek bírták és sarcolták. A ki- s bejáró hadak eltartása, szállásolása, fuvarozása óriási teherrel nehezedett a városra. Közben a pestis is föllépett és szedte áldozatait. 1706-ban és 1707-ben újra háromszor ki kellett a lakóknak bűjdosniok a városból.37 Először a Mátra vidékén tengődtek néhány hónapig. Bizonyosnak tartom, hogy sokan ismét Gyöngyösön húzták meg magukat. Itt a református egyház és iskola 1706-ban újraéledt s fennállott a kuruc-korszak végéig.38 4*
