S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A református iskola kezdete s kifejlődése
31 kodott a conservativ orthodox theologiához és büntette a helvét hitvallással és heidelbergi kátéval, tehát a bevett symbolikus könyvekkel ellenkező tanítást. Ebben a szellemben folyt a tanítás particuláiban, s így a ceglédi iskolában is. Valláserkölcsi és egyházi tekintetben nem is lehetett panasz a particulák tanítása ellen. A rendszerben és módszerben azonban cardinális hibák láthatók nemcsak a mai szemmel nézve, hanem az egykorú hírneves paedagogusuk szerint is. Comenius pl. kifogásolta a rövid ideig tartó, ideiglenes rektorságot, melynélfogva az intézetek tanítómesterei még az anyaiskolákban sem szentelték magukat a nevelőoktatásnak s igyekeztek, mihelyt lehetett, otthagyni az iskolát, ahol a becsvágy és hivatásszeretet nem lelkesítette őket. A rendszer is, a rektorok is csak jövedelmi forrásnak és átmeneti állásnak tekintették a rektóriát. Hibáztatta Comenius a módszer hiányát is, amely, mint mondja, a tanulóknál érdektelenséget, tunyaságot eredményezett. De vádolta a szülőket is, hogy lehetőleg elvonják gyermekeiket az iskolától és meghosszabbíttatják velők a vakációkat.92 Nagy hiánya volt e korbeli oktatásnak a reáltudományok csaknem teljes elhanyagolása. Breznyik János, a Selmecbányái iskoláról írván, azt állítja, hogy a reáliákat ugyan rendszeresen nem tanították, de encyclopaedice igen, olymódon, hogy ha valami, akár a vocabulumoknál, akár a classikusok olvasásánál előjött a történetből, föld- és természetrajzból stb., azt megmagyarázták és leíratták a. rektorok; a jegyzetek aztán az úgynevezett argumentumoknak (stílusgyakorlatok) szolgáltak tárgyaiul.93 Ha így jártak is el felvidéki műveltebb, előhaladottabb német városok rektorai, az alföldi magyar református iskolákban a reáliáknak efféle nyomait nem találjuk. Mindeme hiányok és hibák mellett is azonban a református iskolák a kornak megfelelő ismeretekkel látták el a növendékeket. Az egyháznak erőshitű, jó tagokat, a hazának derék polgárokat, az életnek hasznos embereket neveltek. Egyenesen célul is tűzték ki, hogy az iskolákból, mint nemcsak az egyháznak, hanem az államnak is seminariumaiból, mindenképpen alkalmas, jóravaló sereg nőjjőn és emelkedjék ki az egyház és ország szolgálatára (Geleji—Katona-féle XCIV. c.). A ceglédi iskolából kikerülve, a tanulók egyrésze főiskolákban folytatta tovább tanulmányait s lett belőle lelkész, jegyző, prókátor, gazdatiszt stb.; másik része falusi iskolákba ment preceptornak. Legtöbben
