S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)

A református iskola kezdete s kifejlődése

27 kezőleg annak süllyedését idézték elő, ennélfogva a régebbi togatus iskola csakis a hódoltság korában álhatott fenn. Az iskola XVI. századi szervezetét nem ismerjük. Maga­sabb tanintézetté fejlődését a város fentebb vázolt sorsánál fogva a XVI. század elejére tehetjük. A református particulák felvirágzására ekkor erős szellemi hatás is jelentkezett. A hei­­delbergi református egyetem ugyanis kiváló professzora, Pareus Dávid útján kiváltképpen vonzotta ezidőben a debreceni diá­kokat. Pareus jeles tanítványai közül többen kerültek a debreceni főiskola rektori székébe, mint például Alvinczi Péter {1601 — 03.), a későbbi hírneves kassai prédikátor; Milotai Nyilas István (1603—1604.), később tiszántúli püspök, majd Bethlen Gábor udvari papja; Kárásztelki Pintes Mihály (1612—1614.), később kitűnő lelkipásztor és theológus; Koródi Bedő Dániel (1617— 1618.), aki már Heidelbergben a borostyánkoszorús költő (poeta baccalaureatus) nevet érdemelte ki s a hittudományban is kivált. Ezek Pareus indítására Debrecenbe új szellemet vittek s a tanrendszeren is korszerű változtatásokat tettek. A heidelbergi paedagogiumban (így nevezték ott a középiskolát) sok jó dolgot láttak és tapasztaltak, Pareus is felhívta azokra figyelmüket, amiket itthon is igyekeztek megvalósítani. Ugyanígy a sáros­pataki deákok. Az ottani főiskolában 1621-ben jórészt az alsó­­pfalzi (palatinatusi, heidelbergi) törvények és tanterv felhaszná­lásával készítettek új törvényeket, amint fentebb láttuk. A debreceni főiskola is ennek alapján dolgozta át később (1657.) törvényeit, de az ezekben nyilatkozó szellem már előbb is élt ott, áthatotta tanítványait, akik a particulákba rektoroknak menvén ki, a tanítás és iskola színvonalát emelni igyekeztek. Ekként fejlődtek például a ceglédi egyházmegye kebelében — az országban többfelé is — nagyobb tanintézetekké a nagy­kőrösi, kecskeméti, halasi, jászberényi, gyöngyösi és a ceglédi iskolák. Ez utóbbi 1626-ban az akkor honából kiüldözött, mene­külő váci református iskola tanulóinak egyrészével is meg­növekedett.82 Valószínűleg az e tájon szintén megszűnt budai (vagy inkább pesti) iskola is gyarapította növendékeit.83 A XVII. század közepe után a Debrecenből kikerült rektorokra, ezek közt a ceglédiekre is, a Martonfalvi György kiváló professzor új okta­tási rendszere, melyet ő már a nagyváradi kollégiumban nagy­sikerrel használt, a Norma Docendi tett olyan hatást, amely a particulák szervezetében és tanításában mély nyomokat hagyott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom