S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Elemi vagy népiskola. Kísérlet a gimnázium fölélesztésére
143 éppen nevelési célokra. Ez az adományozás a helytartótanács 1856. évi január 28-án kelt rendeletével az 1836. évi VI. .te. 3. §-a értelmében végrehajtott legelő elkülönítéskor a város és az uradalom közt létrejött egyezség szerint történt. Ekkor, főként Dobos János lelkész fáradozása és hathatós közreműködése folytán, a papi féltelek egy telekké kiegészítve, a város közelében egy tagban méretett ki; az akkori nyolc tanító javadalmának pótlására 427 kishold, ismétlőiskolai és reáliskolai alapra 400 hold, melyből a város utóbb 50 holdat visszavett, a kántornak 50, a harangozónak 7 hold föld adatott; új temetőül pedig az u. n. Kosárhegyen mértek ki 12 holdat.26 A tanítók javadalmazására adott földek haszonélvezetével az akkori nyolc tanító jelentős jövedelemszaporulathoz jutott, mely őket az ország legjobb javadalmazású tanítói közé emelte s állásuk tisztességét és tekintélyét növelte. Az egyház a földes tanítói állásokra a promotionális rendszert állapította meg. Megüresédésükkor a már itt működött, érdemes tanítók valamelyikét kívánta vele jutalmazni. Később errevonatkozóiag a seniumos rendszer fejlődött ki s ez van ma is érvényben. Jellemző a korra és az emberekre, hogy mikor a tanítók ehhez a kedvező javadalmazáshoz jutottak, egyesek nem kevesebbet követeltek, mint a tanítók 3 évi restauratióját, hogy ilymódon a presbyterium mindig újabb-újabb választásokat tehessen az ország kitűnő tanítói közül.2' Ezt a túlzó, radikális javaslatot azonban az egyháztanács elutasította. A tanítói fizetéseket tovább is igyekezett az egyház lehetőleg emelni és a korhoz alkalmazni. Hogy teljesen tisztában legyen azzal, hogy mennyi évi bevételre számíthat a megállapított adóalap szerint, 1886- ban összeíratta az adóköteles egyháztagok számát, házát és egyéb ingatlan birtokát.28 Ez szolgált aztán alapul az egyház évi költségvetéséhez. Természetesen, ennek a keretei között javította a tanítói fizetéseket. Előbb készpénzre változtatta a naturaliákat (1871.), melyeknek beszedése a tanítókra sok kellemetlenséggel járt s nem is folytak be rendesen. Később (1873.) a tandíjak beszedését is az egyház vállalta magára. A teljes fizetésrendezés és a terményfizetéseknek végleges kiküszöbölése 1875-ben történt. Ekkor a tanítói fizetést évi 400, a lakáspénzt 80 forintban állapították meg.29 Legújabban az állami rendszerű fizetési osztályokba sorozások szerint történik a javadalmazás állami fizetéskiegészítéssel.
