S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése
116 dactikailag azért is fontos, hogy az ő reformtervezete mellett a régi tanítás anyagát, tárgyait és könyveit is feltünteti. A maga egészében eredeti és érdekes okmánya a magyar református oktatástörténetnek. Czeglédi ebben helyes paedagógiai érzékkel rendszeres tantervet állít össze terjedelmesebb anyaggal, mint amennyit addig tanítottak. Az egész munkálatot teimészetesen azon kor szemüvegén kell néznünk, amikor még a tanítást a humanistikus szellem hatotta át. Ez a szellem uralkodott az 1806. évi Ratio Institutionis irányításával Debrecenben, ahol Czeglédi tanult és ahonnan azt a partikulákba kivitte. De már néhol látszik a reális élet és valóság követelményei iránti érzéke. A régi deák ABC helyett például az első elemi iskolába beveszi a debreceni magyar ABC-t. Nagyobb gondot fordít a magyar nyelvtanra és olvasásra, a mathematikára és földrajzra. A történelem azonban hiányzik tantervéből, pedig az már benne van a debreceni 1820-iki tantervben, valamint hiányzanak a gazdaságtan, polgári élet ismertetése és a természettudományok, amiket a Ratio Educationis óta már több iskolában tanítottak. Mikor Czeglédi átvette az iskolát, ebben a három nemzeti iskolai és két latin iskolai classis volt meg, az is redukált tananyaggal. 0 három év alatt (1823-ig) fokozatosan újra kiépítette a gimnáziumot a következő további gradusokkal: grammatika, syntactika (prior, posterior), poétika, rhetorika. Az elemi fiúiskola három osztályát három rendes tanító, a leányokat pedig két rendes tanító oktatta. Ekkor létesítették az 5-ik állandó tanítóságot. A gimnázium felső osztályai a professzor keze alatt tanultak, de ennyi munkát el nem végezhetvén, az egyház 1824-ben conrectort állított melléje, úgy, mintahogy azt többfelé, pl. a szomszédos nagykőrösi és kecskeméti gimnáziumokban már régebben bevezették. Hogy a két felső, t. i. a poétái és rhetori osztályban mit és milyen terjedelemben tanínított Czeglédi, azt a munkálatból már nem tudjuk meg, mert annak készítésekor 1820-ban azokat még a távolabbi jövő rejtette. Bizonyos, hogy alkalmazkodott a dunáninneni Methodus Docendi és a debreceni főiskola tantervéhez a particulában szükségelt rövidítésekkel. Az ekként megszervezett gimnáziumban Czeglédi a szegény alumnus diákok részére ismét internatust létesített a régi coquiával, melyet Czeglédi lelkes agitatiójára az egyház tagjai
