Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében
Az 1930-as években jártak már a gimnáziumba is kis számban munkás származású gyerekek, de az biztos, hogy a polgári fiúiskolában ekkor már nem lehetett találni egyetlen orvos, ügyvéd, bankigazgató, földbirtokos gyereket se, de mindig volt néhány pedagógusgyerek, akik a polgári elvégzése után legtöbbször tanítóképzőben folytatták tanulmányaikat. Ezekben az években a fővárosban már valóságos „proli” iskolának tekintették a polgári iskolát és egyértelműleg leszögezhető, hogy ez az iskola a megszüntetése előtti években Cegléden is a „kisemberek” gyermekeinek iskolája. Németh László megállapításai Ceglédre vonatkozólag is helytállóak: „A jobb módú polgár, vagy értelmiségi gyereknél természetes volt, hogy középiskolát végezzen, az elemi felsőbb négy osztályába azok a gyerekek jártak, akikkel a szüleik nem tudtak törődni, vagy ők maguk is elhagyták magukat; a polgári azonban a magukra adó munkásszülők és -gyerek iskolája volt, akik itt kiváltak, a tanítóképző és kereskedelmi iskolákban, mint hátsó lépcsőn, értelmiségi szintre is feljutottak.”94 4. Továbbtanulók Németh László többször idézett munkájában, a „Sajkódi esték”-ben veti fel a kérdést, vajon hová jutottak ezek a népből jött fiatalok, mire vitték, mennyire lett övéké az ország és mennyire nem. Kilenc évig tanítottam a Polgári Fiúiskolában, sok taníványomról emlékezetből meg tudnám mondani, mire vitte az életben. Szerencsére pontos felmérésre is támaszkodhatok), mert egykori tanítványaim közül többen vállalták95, hogv felkutatják, hajdani osztálytársaik hol folytatták az életet a polgári iskola IV. osztályának elvégzése után. Tíz osztályban készült el a felmérés az 1939. és 1948. évek közötti időszakra vonatkozólag. A 10 osztály tanulóinak anyakönyv szerinti teljes létszáma 365 fő volt, ebből sikerült megszerezni 347 tanulónak adatát, ez a teljes létszám 95%-a, szabad tehát általánosítani, az ebből megállapítható kép teljesen megfelel a valóságnak. A különböző statisztikai felmérésekből (lásd a Mellékleteket) megállapítható, hogy Cegléden a polgárit végzett fiatalok kétharmada ment azonnal kenyérkereső pályára. Ide kell számítanunk azokat is, akik az iparos és kereskedő tanonciskolában kötelesek voltak iskolába járni mint inasok. Abban a korban ezt még nem tekintették „továbbtanulásnak”. A kenyérkereső pályára lépők legnagyobb hányadát, 11,9%-ot a vasút fogadta be, másrészük a különféle irodákban, üzemekben, hivatalokban kistisztviselőként helyezkedett el. A kenyérkereső pályákat vizsgálva legfeltűnőbb ceglédi sajátosság, hogy milyen kevesen mentek vissza az „eke szarvához”. A Ceglédi Polgári Fiúiskolában az 1930-as években a tanulók-57
