Prukner Pál: Portré és történelem (Budapest, 1970)

a kezdeményezésben és fáradhatatlan a kivitelezésben. Gazdag örökséget hagyott maga után. Egy általa megálmodott és általa felépített s igazgatása alatt országos hírűvé vált iskolát, ahol nemcsak tárgyi ismeretekre, hanem munkára, vagyis az életre nevelik a diákokat. Többek között Oláh István nagyobbik lánya is, aki német és olasz nyelvre tanítja már negyedik esztendeje a monori diákokat.

Korai halála a megyének is, az iskolájának is súlyos veszteség. A család vesztesége azonban pótolhatatlan.

A társadalom, amelynek megszületésében erejét és egészségét nem kímélve segédkezett, a maga módján segít és megbecsül. Oláh Istvánt, a jeles pedagógust és népművelőt, a politikai oktatás és képzés egyik úttörőjét felszabadulásunk negyedszázados jubiluma alkalmából „Pest megyéért” emlékéremmel tüntették ki. A kitüntetést már csak az özvegye vehette át. Oláh István szíve már korábban megállt.

Portrét szerettem volna írni róla -— emlékét megörökítendő, Oláh István portréja azonban elválaszthatatlan attól a kortól, amelyben élt, s amelyért mindent megtett, amit egy ember megtehet.

48