Prukner Pál: Portré és történelem (Budapest, 1970)
nevelünk. Olvasótermet szerveznek, énekelgető estéiken ott van iparos, paraszt, jegyző, végrehajtó, tanító, suttyógyerek és még sokan mások. Jó szellem van közöttük. Mondtam is nekik, hogy nem a tanfolyam a fontos, hanem ezek az igényekből született összetalálkozások. Vegyék elő a folyóiratokat, egy-egy regényt, verset és Somogyi Imre: Kertmagyar országát. Szülessenek forró viták, aggódó féltések és igazi tettek a közösségért ezekből az estékből. És szólt az ének búcsúzásul: Felszántottam a császár udvarát... Vajon mikor szántjuk már fel a magyar szellem hatalmas ugarát?” „MUSZÁJ HERKULESEK” VAGYUNK És a személyes élmények és beszélgetések felelevenítése után hadd következzenek ismét Oláh István féltve őrzött dokumentumai. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1946. február elsején megjelent Híradójában rövid cikket írt arról, hogy Űri kaszinóból művelődési kör és népfőiskola született Monoron. „Amikor Széchenyi István felvetette a kaszinók létesítésének gondolatát, elsősorban kultúrát és tudást szóró központnak akarta a kaszinót. Nem pedig annak, amivé sok esetben lett: az úri elkülönülés sérthetetlen várának s kártyacsaták hajnalokba nyúló küzdelmei színhelyének. A monori kaszinó legutóbbi közgyűlésén kimondta, hogy művelődési körré és népfőiskolává alakul át. A művelődési körnek bárki tagja lehet. Könyvtára, olvasóterme, szórakoztató játékai rendelkezésre állnak a népfőiskola hallgatóinak is, akik a népfőiskola 29