Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
Cegléd kültelki népessége
82 azt mutatja,hogy a második világháború előtt nemcsak az egykor állattartó külterjes mezőgazdaság, de az országosan elismert itteni mezőgazdasági kultúra*1^ sőt a harminc évig olyan virágzó és jövedelmező szőlőtermesztés és a belőle élő népesség is kilátástalan zsákutcába került. A harmincas évek gazdasági statisztikája azt mutatja, hogy a mezőgazdaság súlypontja a külterület felé tolódott. A város területén élő 8829 őstermelő közül 4869 - kis - igazítással 53 * - külterületen lakik a mezőgazdasági cselédek 85 %-a - számszerint 663 - és 1106 munkás, valószínű idénymunkás.42^ Az 1930 körül bekövetkezett gazdasági válság során földjét vesztett 893 10 holdon aluli birtokos között bizonyára többségben voltak a kis szőlőbirtokosok. A külterületi mezőgazdaság nehézségeire utal az is, hogy 1930-ban mér 123 külterületről való vasutas van Cegléd városában. Az első világháború után a külterületi népesség életében uj korszak kezdődik: nemcsak gazdálkodási forma, hanem települési forma is. A tanyai iskolák után iparosok és kereskedők is telepednek le külterületen. 1930-ban 46 kültelki bolt és 308 iparból élő - elsősorban kisiparos - van a tanyák és szőlők között,^/ bizonyéra azért, mert a kialakuló csoportos települések gazdaságossá teszik állandó kinnlakásukat. Ezek a tanyai központok - elsősorban a várostól meszszebb fekvő - Zöldhalom lesz az 1952-ben önálló községgé alakult Csemő község magja. /A Nyársapáihoz csatolt ceglédi határrésznek sohasem volt olyan központi magja, mint amilyen Zöldhalom./
