Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
Cegléd népe és népessége
57 szitásokat tfs szűcsöket. Működésüknek a századunk folyamán kialakult gyáripar áa rendszeres áruellátással rendelkező kereskedelmi hálózat kiépülése Tetett véget. A gazdaságilag megerősödő mezővárosi Iparos társadalom nem maradt hűtlen a zsellértársadalomhoz, amelyből nagyrészt származott. A nemrég előkerült 1634. évi akta szerint minden Czegléden levő több Czéhet és Házzal bíró több napszámosokat fel Ingerelvén .. alattomos gyűlést tartottak a felől, hogy a kérdéses legelőnek kisajátítását kérjék.88/a az 1818-20. évi tagosítás Is csak a volt földtulajdonosoknak Juttatott földet az 1312 családot kitevő zsellérség akarta a ház után Járó legelő részesedést szántó földdé alakítani. A nemesi majoros gazdálkodás válságára utal a környékbeli birtokosok bérlet ajánlatai a ceglédi polgárok számára. Puky Márton 560 holdat ajánl a ezentmártonl határtól kukorica földnek,lánconként 9 forintért, de árendálnak a ceglédiek a nyársapáti határban la. Ceglédiek használják Sesnyő földjét ie.e8/b A legelőként folytatott gazdaeágl küzdelem mellett tehát politikai Jelentősége Is volt az ugyerl szőlőtelepítésnek. A város török utáni újra telepítése óta az öreghegyi szőlők mindig a jobbágyság személyi tulajdonai voltak. A XVIII, században a közgyűlési Jegyzőkönyvekkel együtt vezetett telekkönyvi feljegyzések szerint egymás között szabadon adták vették az Uraság és a város hozzájárulása nélkül. Ám az igénylőknek csak kis része jutott az egy holdas parcellához. A zsellérek számának gyoía növekedése, a munka vállalók nagy száma a gazdasági életben háttérbe szorította az állattenyésztést és a Mezőgazdaságot is a belterjesség felé fejlesztette. Gondosabban művelik,sőt rendszeresen trágyázni kezdik a szőlőt, mert a számos állat nagy része már nem rideg marha, hanem istállózott Jószág.8^ Elterjedettebbé válik a munkaigényes kukorica termelése. Egyes tanyákon kertészek élnek ,9®/ de van adaljunk a
