Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
A város belterületének alakulása
31 A város zavartalan fejlődése a XVIII, század első évtizedeiben sem indulhatott meg. A Rákóczi szabadságharc során átvonuló csapatok, majd a rettenetes rác betörés, a német zsoldos hadak pusztítása a város gazdasági erejét, valószínű lélekszámát is annyira visszavette, hogy a megyei összeírásokban Cegléd hadi hozzájárulásai a pusztulástól jobban megmenekült falvak hozzájárulásánál szerényebb volt. Kőrös város gazdasági erőben kétszerese volt ekkor Ceglédnek, de többet fizetett Kóka község is. Nagykáta, Ócsa és Alsónémedi voltak olyan gazdasági erőben, mint az akkor Cegléd város polgárai. A város belterületének növekedése 1749-ig - az első Urbáriumig - minden külső - földesúri és közigazgatási - beavatkozás nélkül a szabad foglalás - mondhatni - az érkezés, a városban való letelepedés rendjében történik. 1749-ig a várost 1368 óta birtokló Óbudai apáca rendnek nincsen helyben tiszttartója: a város évről évre a megkötött szerződés összegében váltja meg,amint az előző fejezetben láttuk: igen méltányos összegért, a földesúri jogokat és a dézsmát.1^^ Azok a jobbágyok,akik pénzért váltották ki magukat régi földesuraiktól, hogy Ceglédre költözhessenek - a régi.középkori Cegléd mellé építették házsoraikat. Elsősorban az északi részek felé, hogy közelebb legyenek a szántóföldekhez. Észak felé a mai Kisfaludy és Csatorna utca mentén húzódó árok zárta le a települést. Az itt húzódó árok még 1879-ben is fedetlen.^^ Nyitott még ötven év előtt is, amikor a Csemői vasutat építették.Ma már csak a mélyebben fekvő Nyír utcában és a Szép utca Puskaporos utcán tuli felében van meg. Az uj település a lassan fő úttá kialakult Jászberényi - ma Kossuth Ferenc utca - két oldalán a régi városból sugár irányban kifelé haladó Szolnoki és Temető között alakul ki. 1733-ban már 388 a lakóházak száma.A most körülirt területen a telek-formák éppen olyan rendezetlenek, mint az ősi város Felház utcáig terjedő déli részén. A város belterületének történetében az 1734. esztendő
