Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Valkó Arisztid: Régészeti és történelmi emlékek a vármegye területén
került elő. Ezen a telepen már lakóházak cölöpmaradványai kerültek elő és a cölöp lyukak helyéről a lakóházak nagyságát is meg tudjuk állapítani. A lakótelepeket a mai falvak ősének tekinthetjük. Az őslakók a földmívelés és állattenyésztés mellett már kereskedelemmel, iparral foglalkoznak. Különböző bronzöntő műhelyek létesülnek, ahol nemcsak a helyi szükséglet kielégítésére öntenek eszközöket, hanem továbbadásra, elcserélésre is dolgoznak. A temetkezésnél különböző rítusok alakulnak ki; a holtakat vagy elégetik és hamvaikat urnákba helyezik, vagy pedig a csontvázakat zsugorított (h o k k e r) helyzetben földelik el, mellé téve edénykékben a túlvilágra való élelmet. A bronzkorban mint a neve is mutatja az agyagárú mellett a bronzból készült eszközök játszák a főszerepet. Ékszerek, fibulák, fokosok, peremes és sarkított balták, csákányok, lándzsák készülnek a nemes anyagból. A fémtárgyak mellett a kerámia az, melyben a bronzkori ember legszebbet alkotta. Az edények változatosak és finomak. Készítésükhöz iszapolt agyagot használnak és sárgás, vagy fekete színűre festik égetés közben. Ha az edénykék különféle alakjait, díszítését egymással összehasonlítjuk, általában négy periódust tudunk megkülönböztetni. Az első periódusban az edényeket karcsú nyak, öblös has és széles kihajló szájperem jellemzi. Az edénykék kevés díszítéssel, főként ragyaszerü bemélyítésekkel, vonalkákkal vannak ellátva. A tószegi telepről különböző csuprok, fazekak, parázsborítók, sütőkorongok, sütőtálak, élelmiszertartó hombárok kerültek elő. Itt fordul elő az úgynevezett ciprusi tőr, a peremes balta, csavart ciprusi tü, nyakperec, csiga és kagylóból készült változatos ékszer. Egyéb lelőhely: Soroksár, Nagykőrös, Csepel. A tószegi őstelep a második szakban is virágzik. Az edények tölcséres nyakat, élezett hasat kapnak, melyen sraffirozott háromszög alakú díszítést találunk. Jellemző a hasonülő három-négy bütyök. Más edénykék girlandszerü díszítéssel készülnek: (Aporka, Solymár). Az edények falán általában kevés díszítést találunk, szemben a harmadik periódussal, amikor a formák elbarokkosodnak. Aunjetitzi kultúra. A második periódusban érkezik hozzánk az aunjetitzi kultúra, mely a Duna felső folyásánál keveredik és edénytípusainkra erősen rányomja bélyegét. Mélyen ülő has, ansa lunatás fül jellemzi. Fontos állomása Solymár. A bronztárgyaknál a sarkított balta, a korongos fejű tűk, vésők jellemzőek. Lelőhelyek: Aporka, Dömsöd, Rákospalota, Solymár, Tinye. A harmadik periódusban is Tószeg kísér bennünket, hatalmas leletanyagával. Az edények kihajló szájperemmel, ívelt nyakkal, szögletes hassal, körülárkolt dudorokkal vannak ellátva. A falakon harántcsíkok, tűzdelt pontsorok, lencseszerü bemélyítések, párhuzamos körülfutó vonalkák, fellazult mértani díszek szeszélyes, túlhevült változataival találkozunk (S o 1 y m á r). Szebbnól-szebb agyagedénykék, bögrék, tálak kerülnek elő: Tószeg, .Solymár, Alsónémedi, Bugyi, Ócsa, Soroksár, Törtei, Üllő lelőhelyeinkről. Bronztárgyak között a különböző fejű dísztükkel, a fibula őseivel már itt találkozunk. Harci eszközök a nyílcsúcsok, átfúrt kőbuzogányok, mell- és karvértek, kardok, tőrök. A tudomány a bronzkor lakóit T h r á k eredetűnek véli. Lausitzi kultúra. A periódus végén északról egy idegen illir kultúra, a Lausitzi szüremlik hozzánk, mely itt keveredik és mintegy megtermékenyíti az itteni kultúrát. Szép példáját találjuk a tószegi Zsámbéki török kút. lakótelepen. A temetkezési rítus a késő bronzkorig általában csontvázas (hokker). A negyedik periódusban az edényformák mintha kissé megmerevednének. A díszítést tovább fokozni már nem lehet. A bronzkori mester művészetének tetőfokára ért. Az edények tökéletesek, jól iszapolt agyagból égetik. Csillogó fekete színűre, vagy vöröses-, máskor okker-sárgára festik. Erősen tagolt profil, nagyon összenyomott has, a szájperem fölé emelkedő szalagfül, karcsú ívelt nyak, turbán, tekercsszerüen erősen élezett és ferde árkolással ellátott has, spirális bütyök jellemzik. A bronztárgyak között balták, vésők, kúpos, vagy gömbalakú fejjel ellátott tűk, füzfalevél alakú tőrök, lándzsák, harci fejszék szerepelnek. Ékszerek között leggyakrabban a lapátfejü tűk, szívalakú csüngök, fülbevalók, karperecek fordulnak elő. Általában a mai parasztházaknak megfelelő vályog- és cölöpházakat építenek. Ha a házban túl sok a szemét, a család maga is felégeti a házzal együtt és új házat épít. A tüzpad mindig kiemelkedik, patkóalakú és pereme van, hogy a parázs ki ne hulljon. A házak mellett olykor megkülönböztetett sírok vannak, díszes mellékletekkel. Egyébként a nők bal-, a férfiak jobboldalukon fekszenek, arccal mindig keletfelé fordulva. Igen sok háziállatot tartottak, a földeket intenzíven művelték, a gabonát elvermelték (Tószeg), majd őrlőkövekkel morzsolták lisztté. A maradványokból 99 7*
