Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Varga Géza: A falu és város népgondozása

Nagyon fontos és a népszaporulat elősegítését szolgáló rendelkezés lenne a házassági segélyek nyúj­tása, úgy amint azt az „Epol“ saját tagjainál már meg is honosította. Ezen 400 P-ős kölcsön lényege abban áll, hogy minden született gyermek 100 P törlesztést jelent s négy született gyermek az adósság visszafizetését jelenti. Ezeknek a helyi bizottságoknak a legnagyobb szeretetben és békességben kell élniők együtt, mert a legkisebb torzsalkodás, pártoskodás, vagy széthúzás a köz rovására történik, amit tűrni egy pillanatig sem szabad. Módot kell találni arra, hogy a gyűlölködő, izgága ember eltávolítassék a köz szolgálatából, mert ma nem gyűlölködő, kicsinyes, hiú és önző stréberekre, de egymást szerető, megértő, megbecsülő, munkás magyarokra van szükség. Történelmi időket élünk! Le kell szállanunk a kényelem párnáiról s oda kell államink a község fejlesztés és gondozás munkás táborába. Alá kell ren­delnünk az egyén önös és hiú érdekeit a köz nagy- és szentséges céljainak. Meg kell értenünk, hogy ha a falut és várost erőssé tesszük, a hont tesszük erőssé, mert csak emberi életet élő, kemény izmú, egészséges szülő hozhat egész­séges gyermeket, — szívós és kitartó, bátor és edzett katonát, mert ne felejtsük el, hogy ezt a darabokra tépett magyar hazát visszaszerezni egyedül a magyar hadseregtől várhatjuk, melynek mi valamennyien fana­tikus tagjai kell, hogy legyünk. Lehetetlen az, hogy ha a magyar lelkészi, jegy­zői- és tanítói kar összefog, hogy itt egy új Magyar­­országot ne teremthessen. A nagy és fenséges gondolatot, a nemzeti egység gondolatát csak a gazdasági, kultúrális és szociális eszmék és kívánalmak megvalósításával lehet meg' teremteni. A most dúló világnézeti harcból csak akkor emel­kedhetünk ki győztesen, ha kitartó és céltudatos mun­kával emelni tudjuk népünk faji- és nemzeti öntudatát. Ha megtudjuk oldani magyar népünk ezer sebből vérző gazdasági és szociális bajait. A keret meg van adva, csak ki kell töltenünk, ki kell bővítenünk azt. Itt van az iskolánkívüli nép­művelési szerv, mely minden vármegyében végzi a maga áldásos munkáját. Ezt a keretet kell kibővíteni a népgondozás szervével. Minden vármegyei népműve­lési titkár mellé be kell osztani egy vármegyei nép­gondozót a már vázolt munka- és hatáskörrel. A csonka hazában tíz teljes, kilenc csonka és hat egyesített vármegye van. összesen tehát 25 vármegyei népgondozót kell beállítani és megindulhat egy olyan áldásos munka, mely életszükséglete ma falunak- és városnak egyaránt.* Ezen népgondozói teendőkkel elsősorban jegyzők és tanítók bízassanak meg, olyanok, akik eddigi köz­életi szereplésükkel beigazolták, hogy szeretik a ma­gyar népet, ismerik bajaikat, törekvéseiket s tudnak is, akarnak is, értük dolgozni. Ezen vm-i titkár irányí­taná a községi bizottságok munkáját s ezek segítségére lehetne alkalmazni a már kinevezett és még beállítandó szociális titkárokat, egy e célra szervezett tanfolyam elvégzése után. Űj korszak küszöbén állunk s ennek a kornak szellemét meg kell értenünk, hogy hazánk újabb ezred­évét megalapozhassuk. Becsülettel a hazáért! * (A kormányhatóságok időközben már kinevezték a népgondozó titkárokat. Szerk.) Pestvármegye Adattára. Irész. 97 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom