Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében
A statisztikai összeírás szerint az említett birtokból kamaránk kimutatása szerint: 50 kát. holdon aht) 208.932 birtokos gazdálkodik 1,074.938 50—100 kát. holdig 2.917 birtokos gazdálkodik 197.845 100—1000 kát. holdig 1954 birtokos gazdálkodik 475.029 1000 kát. holdon felüli 111 birtokos gazdálkodik 504.767 holdon. Amennyiben a birtokeloszlás adatait tekintjük, teljesen ideális állapotokat találunk, mert hiszen az üzemben álló mezőgazdasági birtokok majdnem 50 %>ban oszolnak meg kis- és nagybirtok között. Nem így azonban a birtokosok számánál, ahol a 4982 közép- és nagybirtokossal szemben 208.932 törpebirtokos birtokol ugyanennyi földet, mint a közép- és a nagybirtokosok együttvéve. Ennél a kérdésnél ijesztően szélsőséges képet nyerünk. Agroszociológiai viszonyaink tüzetesebb szemléletre kényszerítvén, a D u n a—T iszaközi Mezőgazdasági Kamara adataiból azt látjuk, hogy a vármegyében 1—5 kát. holdas birtoktestünk van 39.318 darab 5—10 kát. holdas birtoktestünk van 18.949 darab 10—20 kát. holdas birtoktestünk van 13.778 darab 20—50 kát. holdas birtoktestünk van 8.777 darab összesen törpebirtok: 80.822 darab. Megállapítható tehát, hogy túlnyomóan sok azon törpebirtokos, illetve kisgazda száma, akiknek még 1 kát. holdjuk sincsen. A gödöllői járásban lévő Dányon és Valkón egy kisgazdára átlagban nem jut 1 kát. hold mezőgazdasági birtok. Az ilyen községeknél a most életbe lépett kisbérleti törvény érvényesítésével segítenünk elsőrendű nemzeti érdekünk. A középbirtokok megoszlása ideálisabb, mert 50—100 kát. holdig 100—200 kát. holdig 200—500 kát. holdig 2270 birtoktestünk 770 birtoktestünk 259 birtoktestünk összesen: 3299 birtoktestünk van A nagybirtok megoszlása pedig úgy alakul, hogy 500—1000 kát. holdig 66 darab és 1000 kát. holdon felül 93 darab birtoktest terül el a vármegyében. A közép- és nagybirtoktestek arányos megoszlása vármegyénkben ideális, míg a kisgazdák kezén levő törpebirtokoknak akár telepítés, akár kisbérietek útján való kiegészítése, szaporítása halaszthatatlan feladatunkat képezi. Egybevetve mindezen adatokat, kijelenthetjük, hogy a vármegye mezőgazdasággal foglalkozó lakossága túlnyomóan kisgazdákból áll. Az arányos birtokmegoszlás rányomta bélyegét a vármegye gazdasági termelésére. A törpebirtok, részben a székesfőváros felvevő piacának közelsége folytán vármegyeszerte a legtöbb gazdasági bevételt a zöldségtermelésből, szőlő-, gyümölcstermelésből és baromfitenyésztésből nyújtja. A régi búza és rozstermelő földek átalakultak mezőgazdasági zöldségtermelő táblákká s így a kisebb gazdasági ágazatok üzemesítést nyertek. Ezzel a rendszerrel építik egzisztenciájukat az egy holdon aluli kertgazdák és elég szomorú, hogy ennek terhére formálódnak termelésükben itt-ott a nagyobb birtokosok is, versenyt támasztva az erre szoruló törpetermelők tömegének. így alakulnak napról-napra szemeink előtt a termelési zónák. Pl. Szentendre vidékén a szamóca, egres, ribizli termelési zónája, Nagytétény és vidékén D i ó s d felé esőleg az őszibarack zónája, Gödöllő, Pót, Vác járása, Nagykőrös, Kecskemét a gyümölcs és zöldségek mezőgazdasági táblákban való termelése, Mogyoród és Kis-Nagytarcsa, Csömör, Fót a paradicsom és spárgatermelés zónája, Kalocsán a paprika zóna, Kiskunhalas- P i r t ó vidékén a kiferkörte zónája éppúgy és olyan méretekben, mint pl. M a k ó n a hagyma termelése — az útakon haladóknak a jellegzetes termelés nagyságát mutatva be eleven képekben. Mindezeket az új termelési területeket a kisgazdák életrevalósága és leleményessége alakította ki. így pl. Szentendre vidékének azért van nagykiterjedésü, teljes határokat átfogó szamócatermelése, mert a Dunán a hajóra rakva, sértetlenül szállíthatják Budapestre és ezzel szemben pl. Nagykőrösnek azért alakult ki az ugorka termelése, mert vasúton történő szállítása értékesítésére kedvező feltételeket nyújt. Hogy a kisgazdákat a bennük rejlő leleményesség mennyi és milyen fokú önművelődésre képesítette — csak azt említem fel, hogy 1938. év április 4-én Kiskunhalas, Szabadszállás tanyakörzetében egy olyan kisgazdára bukkantam, aki egy magyar holdra terjedő melegágyi kertgazdaságából (ápr. 4-én) a budapesti piacra előttem szedett le uborkát, főző tököt és karalábét és szállította be a halasi vasútállomásra. Meg is jegyeztem, hogy ha ilyen kisgazdából Budapest környékére 100 darabot helyezhetnénk 1—1 magyar holdra, sem a b u 1- gárokra, sem a telepítési törvényre és kisbérietek törvényére nem lenne anynyira szükségünk. Ennél a kisgazdánál láttam a magyar parasztban rejlő őserőt, elszántságot és típusát annak az embernek, aki megnyergeli az eddig hasznavehetetlen poszahomokot. Szerencse, hogy téli gazdasági iskoláink elszaporításával igen közel a jövő, amikor 1—1 kát. holdból létfeltételt nyújthatunk az erős akaratú kisgazdáknak. A talaj megoszlása vidékek szerint. Mi sem természetesebb, hogy a kisgazdasági ágak üzemesítésére nemcsak az említett tényezők hatottak előnyösen, hanem a vármegye talajviszonyai is. Csak 62
