Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata
állósággal, külön ispánokkal, szolgabirákkal, mint Fejér vármegye tartozékát említik meg a Pest vármegyével való egyesítés évében, 1569-ben is. Viszont különválását Fejér vármegyétől külön vármegyévé való alakulását egyrészt annak is tulajdonítják egyes történetíróink, hogy a Duna folyása medrét változtatván, a Solti szék a Duna jobbpartjáról átkerül a balpartra, ekként a Fejér vármegyéből való igazgatása megnehezül és, hogy ezen könnyítsenek, külön ispán és szolgabírák igazgatása alá kerül és így — mondhatjuk — megye lesz a. megyében. Némely okleveleinkben előforduló névváltozata Solti szék (comitatus Solt) is kifejezi ezt a különállást. De különállását kifejezésre juttatják az 1494—95. évi adólajstromok is, amelyek mint önálló területet említik és különállása mellett tanúskodik az is, hogy 1505-ben, az országgyűlésen külön követtel vesz részt. Szapolyai János kifejezésre is juttatja a Solti széknek, illetőleg Solt vármegyének különállását vagy önállóságát azzal, hogy főispánt állít a megye élére. Főhelyén, Solton kívül, ahol a törvénykezési napokat tartotta, jelentős hely Kalocsa. Ezt a helyet különösen érseki székhely volta tette jelentőssé. Kalocsa honfoglalás előtti település. Árpád nemzetsége ezt a várat és környékét is a maga számára szállotta meg és így már korán jelentőségre tett szert Kalocsa. Szent István Ajtony elleni harcában Kalocsára hívja hadba a maga népét. Csanád vezér is Kalocsán adja hírül győzelmét Szent Istvánnak, aki akkor ottan Astrik érseknél időzött. Kalocsa városa a Solti szék közigazgatásában a XV. sz.-tól kezdve jelentős szerepet játszott. Ebben az időben a hontokai nemesi szék a kalocsai érsekség egyházi nemeseinek különálló széke beolvad a Solti székbe. Ettől kezdődőleg a kalocsai várnagyok egyúttal az egyesült Solti és Hontokai szék alispánjai is lesznek. A városnak kiváltságos vásárjai híresek. Kalocsa jelentőségét nemcsak kiváltságos volta, közigazgatási helyzete, hanem egyházigazgatási szerepe, érseki széke volta is erősen emeli. Ugyanis a kalocsai érsekek kiváltságos közjogi helyzete, hogy a.z esztergomi prímástól függetlenek a kalocsai érsekek, azok magas közjogi méltósága és az, hogy a prímási szék üresedése esetén, a kalocsai érsek koronázza a királyt, Kalocsa jelentőségét nagyban növelték. A város a középkorban hatalmas fejlődésnek indult. A szentistváni alapítású ősi székesegyházon kívül még a tatárjárást megelőzőleg épül egy másik székesegyháza, majd utána a várkastély. A mohácsi vészt követőleg alig pár évvel 1529-ben már bekövetkezik a végveszedelem Kalocsára, a török elfoglalja, hiába áll ellene a vidékbeli nemesség és a káptalan, pár hónapi szenvedés után kénytelen a nép, a papság és a nemesség a várat elhagyni. Egyházigazgatásilag a Solti széknek csak a sárközi része tartozott a kalocsai érseki egyházmegyéhez, a többi része a váci püspökségbe volt bekebelezve. Egyházi szempontból a Solti szék története a két egyházmegye történetének osztályosa. A Solti szék területén a kalocsai érsekségnek nagy birtoktestei is voltak és a királyi nemzetség birtokán kívül nagyobb uradalom alig volt. Kiemelkedőbb családok Solt vármegyében a Baar-Kalan nemzetség, amelyből eredező Ellősi, Szeri-Pósa családoknak itt voltak birtokaik a Solti székben. Ebből a nemzetségből származik Bánk bán is. A Solti szék, illetve Solt vármegye a török hódoltság viszontagságai folytán egyesül a már régebben egyesített Pest és Pilis megyével. A mohácsi vész után bekövetkezett viszontagságos időkben, amikor a. török hódoltság lehetetlenné teszi a megyei önkormányzat működését a törököktől elfoglalt területeken, amikor a megyének nincsenek alispánjai, szolgabírái, az 1569. évi országgyűlés 52-ik cikkében kimondja, hogy mivel Solt vármegyének alispánjai, szolgabírái nincsenek, és mivel a vármegye területén számos megvizsgálandó ügy halmozódott fel, ezért Solt vármegyére nézve az igazságszolgáltatást Pest vármegye lássa el. Az egyesítés tényét ettől a törvénycikktől kezdődően számíthatjuk, bár ezután is szerepel még Solt vármegye, Solti szék, mint különálló, önálló önkormányzat. Sőt, még az 1618. évi 49-ik törvénycikk is ekként nevezi a három megyét: Pest-Pilis megye és Fejér megyének Solti széke. Hozzáteszi azonban, hogy ezt a három megyét az ország nádora egyesítse. Az egyesítés valójában meg is történt 1655. évben, amikor elsőnek Wesselényi Ferenc nádor lesz a három vármegye első főispánja. Tehát csaknem egy teljes századig tartott a tényleges egyesülés lassú folyamata. A csepeli ispánság, hontokai nemesi szék, fajszi nemesi szék, kun székek. Honfoglaló őseink betelepüléseinél a legjellemzőbb a vezető nemzetség Árpád nemzetségének elhelyezkedése. Rendszerint valamelyik nagyobb víz mellékén, a folyónak mindkét partján, szigetközökre, a természettől ilyképpen védett területeken települt meg. így választotta Árpád fejedelem a Duna középfolyását nemzetségének törzsszállásául s így esett választása Csepel szigetére is, ahova a nemzetségének egyrésze szállásolta el magát. A honfoglalásnak ez az eseménye századokra menőleg kihatással volt Csepel 44
