Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata

tősége nő I. Mátyás alatt, aki nevezetes építkezé­sekkel gyarapítja a várost. A IV. Bélától letelepí­tett németek, Pestnek németre fordított nevét „Ofen“-t ruházzák rá Budára. A fejlődés oly ma­gas fokát éri el alig pár évtized alatt, hogy kirá­lyaink székhelyül választják. Pilis vármegye másik nevezetes helye Óbuda. Ősrégi lakott hely volt, amikor őseink elfoglal­ták hazánkat. Neve szintén szláv származású és az Óbuda név Buda megalapítása után ragadt rá a városra. Korán építkeztek királyaink e helyen; Buda alapítása után a királynék birtoka lesz. Pilis vármegye egyházilag az ősi alapítású veszprémi püspökség budai főesperességébe volt bekebelezve. Egyházi szempontból a legnagysze­rűbben virágzó területek egyike. És minthogy az egyház intézményei a középkorban a kultúra fő­fészkei voltak, elmondhatjuk, hogy Pilis vármegye a középkorban hazánk ama részei közé sorozható, amely a hazai művelődés terén intézményeivel vezetett. Alig volt szerzetesrend, amely terüle­tén ne talált volna elhelyezkedést. Nem nagy ter­jedelméhez képest aránylag számos egyháza, kolostora volt, amelyek országos viszonylatban jelentősek. Előkelőségével és régi alapításával kiválik az óbudai prépostság, amelyet Turóczi Króni­kája szerint maga Szent István király alapított abból a zsákmányból, amit Keán bolgár fejedelem hadai felett tartott diadalakor szerzett- Királya­ink, királynőink, csaknem kivétel nélkül, számta­lan adományban részesítik a prépostságot, amely­nek birtokai Óbudától a Pilishegyig és a Duna vonaláig terültek el és mint hiteles hely elsőrangú szerepet vitt hazánk jogtörténetében. Nem ilyen ősi alapítású a Szent János vité­zek felhévízi prépostsága és káptalana, amely a mai Császárfürdő területén települt le. Ez is, mint hiteles hely, nagy szerepet vitt ebben a korban és áldásos működést fejtett ki a betegek ápolása terén a hosszú időkön át fennállott kórházában. Szomorú történeti nevezetességű az egyéb­ként nem nagyon jelentős Szent Zsigmondról nevezett világi prépostság, amelynek budai tem­plomában adta át Bakócz Tamás 1514-ben Dózsa Györgynek azt a vöröskeresztes fehér zászlót, amely a török ellen volt hívatva hadba vezetni a magyarságot, de amely kevéssel utóbb a végzetes emlékű parasztlázadás zászlajává lett. Almos királyi hercegnek köszönheti alapítá­sát a dömsödi prépostság, amelyet a tatárok pusz­títottak el. Szerzetes rendeink közül a bencések, ciszterciek, premontreiek alapítottak Pilis vár­megyében apátságokat. Ezek közül meg kell emlé­keznünk a ciszterciek pilisi apátságáról, amelyet királyaink számtalan alkalommal tüntettek ki bizalmukkal. Apátjai királyi, pápai küldetésben szerepeltek nem egyszer. Imre királyunk a kolos­torra bízza pénze megőrzését. A tatárok a kolos­tort fölégették ugyan, de nem tudták teljesen lerombolni. A mohácsi vész évében pusztult el teljesen a nevezetes apátsági kolostor, amelyet a törökök 1541-ben, Buda elfoglalása után teljesen széjjelromboltak, anyagát pedig az esztergomi vár építésére fordították. A premontreiek zsámbéki prépostságának fénykorát ma is hirdeti a csodálatos építkezés rom­maradványai. Ugyanennek a rendnek a Nyulak szigetén is volt prépostsága, kolostorának marad­ványai ma is láthatók. A legmagyarabb szerzetesrendnek az alapí­tása is Pilis vármegye területéhez fűződik. A rendalapító Özséb esztergomi kanonok, méltósá­gáról lemondván, a pilisi hegyek erdőségeiben kezdte maga köré összegyűjteni azokat a jámbor remetéket, akiknek kis gyülekezetéből alakult ki a magyar pálosrend, amelynek oly sokat köszön­het a magyar művelődés. A pilisszentkereszti szerény rendházból indult hódító útjára a pálo­soknak, a középkorban vörösbarátoknak nevezett szerzetesatyák rendje, amelyet IV. Béla és Róbert Károly királyaink vettek különös pártfogásba. Pilis megyében kiváló rendháza volt a budai rendház, amelynek tagjai közül meg kell emlékeznünk a bibliafordító Báthory László atyáról, a krónikás Gyöngyesi István atyáról. Pilisszentlászló, Pilis­szentlélek, a bencésektől átvett Visegrád, a pre­montreiektől átvett Zsámbék, Óbuda, a főváros területe és még számos más hely volt a letelepü­lési helye ennek a kiváló magyar szerzetes­­rendnek. De megvetették lábukat Pilis vármegye terü­letén a ferencesek, Óbudán, a domonkosok Óbudán, a Nyulakszigetén. A domonkosok nevé­hez fűződik a hazai tudományosság magas szintre emelése. Az ő óbudai kolostoruk I. Mátyás idején a hazai tudományos élet központjává lesz, ott állítja föl Mátyás király 1477-ben híres egyetemét, amely európai jelentőségre tett szert. Az ágostonosok, karmeliták, kapucinusok, irgalmasok stb. férfirendeken kívül számos női szerzetesrend is települt le Pilis vármegye terü­letén. Országosan ismertek voltak a nyulakszigeti domonkos apácák és az óbudai beguinák. A nyulakszigeti domonkos-nővérek kolostora különösen akkor tett szert nagy hírnévre, amikor IV. Béla király szentéletű leánya, Margit her­cegnő ebbe a kolostorba vonult be, belépett a rendbe és csodálatos eseményekkel teli szent éle­tével jelentősen emelte a kolostor tekintélyét. Tagjai sorából megemlítjük a tudós apácát, Rás­­kai Leát s történelmi eseményei közül meg kell 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom