Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata
hogy itt állandó telepeket létesítsenek. Ennek köszönhető az, hogy itt virágzó, életerős telepedések keletkeztek; a kultúra jelentős pontjainak emlékeit találhatjuk meg nap-nap mellett és így honfoglaló őseink természetszerűleg választották ezt a területet letelepülési helyükké. A magyarság legkiválóbb törzse, amely a honfoglaló nemzetet Árpád fejedelemmel ajándékozta meg, jelölte ki magának letelepedési helyül elsősorban vármegyénk területét és a Dunántúl fekvő szomszéd vármegyék területét is. Pest megye területét Árpád törzsének legkiválóbb nemzetsége, amelyből maga a fejedelem is származott és amelytől az egész nemzet a nevét kapta, a Megyer vagy Magyar nemzetség foglalta le magának szállásbirtokul. A Megyer vagy Magyar had amint megjelenik a Duna-Tisza közén, majd pedig átkel a megyeri révnél, a Duna túlsó partjára, a Közép- Duna mindkét partján telepíti meg szállásait. Az a tény, hogy Árpád törzsének Magyar nemzetsége a Közép-Duna folyása mentét veszi birtokába, döntően befolyásolja azt, hogy ez a nemzetség továbbra is vezető szerepet játszék az egész nemzeti életében, mert aki a Közép-Duna folyását birtokolja, az egyben elhatározólag szólhat bele a fölötte és az alatta levő területek uralmába. Árpád fejedelem nemzetsége Pest megyében, Csepel szigeten, a solti részeken, a Pilis-Vértes és Bakony hegységek nyúlványai közötti dunántúli földön veti meg lábát. Tehát Árpád nemzetsége a mai Pest-Pilis-Solt és Fejér vármegye területén üti fel szállását. A nemzetség hadnagyai a foglalt területek védelmére a természettől védett, mocsaras részeken erődített szállásokat, várakat építenek. Egyes történetíróink szerint ilyen erődített hely volt Csepelen is, amely egyúttal a fejedelem nemzetségének lakóhelye. Itt született Zsolt fejedelem és itt tartotta meg esküvőjét Mén Marót leányával a mai Ráckeve helyén. Számos megyebeli helység őrzi még ma is az Árpád nemzetségből eredeti ivadékok emlékét. Solt és Üllő Árpád két fiának, Solt fejedelemnek és ölle (Jelech)-nek a nevét; Fájsz, Tas és Taksony, Árpád három unokájának Fájsz és Taksony fejedelemnek és Tasnak a nevét viselik maiglan is. Ezek a helyek Árpád családja közvetlen leszármazottainak voltak a szállásbirtokai, amelyek körül települnek meg Árpád törzsének többi nemzetségei és körülveszik a törzsfőnek nemzetségét. Ezeknek a nemzetségeknek az emlékét találjuk meg Tétény, Kartal helynevekben, amely két hely az Árpád törzséből eredett Tétény és Kartal nemzetségek szállásbirtoka volt. Tehát a honfoglaló magyar nemzet legelső és legkiválóbb törzse és annak vezető nemzetsége, amely a magyar nemzetnek Árpád fejedelmet és annak fejedelmi és királyi házát ajándékozta, volt az, amely letelepült azon a területen, amelyet ma Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének neveznek. Ez a nagyfontosságú esemény, hogy az Árpádháznak e megyében nagykiterjedésü családi, nemzetségi birtoka van, erőteljesen befolyásolta a területnek vármegyévé való átalakulását is. Amikor Szent István az ország területét megszervezi, a törzsektől és nemzetségeiktől meg nem nem szállott területeket a királyi udvar részére foglalja le. Ezeknek a királyi birtokoknak a népét szervezi meg vármegyévé olyképp, hogy egy-egy erődített hely, vár élére ispánt állít és kijelöli azt a területet, amely egy ilyen várnak a hatalma alá tartozott és amelyet a vármegye élére állított várispán igazgatása alá helyez. Vármegyénk mai területén két ősalapítású vármegye keletkezett, amelyek Szent Istvánnak köszönhetik alapításukat. 1. Pest megye, amelynek székhelyéül a szláv alapítású Pestvárát jelölte ki; 2. Visegrád megye, amelynek a szintén szláv eredetű Visegrádvár volt a középpontja és amely későbbi időkben Pilis megye nevet vesz fel. E két önálló vármegyén kívül voltak még a mai területen önálló önkormányzatok is. Ilyenek; 3. A Solti szék, amely az első időkben Fejér megyének volt a tartozéka, amelyet szintén Árpád nemzetsége szállott meg; 4. a csepeli ispánság, amely mint a királyi ház családi birtoka különálló ispánság volt, élén a külön erdő- illetve udvarnok ispánokkal; 5. a kalocsai érsekség kebelében alakult hontokai nemesi szék; 6. a fajszi nemesi szék, amely a szekszárdi apátság tartozéka; és végül 7. a kiskun területek. Pest megye. ősalapítású megye, amelynek területét, székhelyét Szent István jelölte ki. A mai vármegye dunáninneni részének északi felét foglalja el. Határai gyakran változtak és ehhez képest területe is hol csökken, hol növekszik. Északi részén Vác és a körülötte fekvő falvak egyrésze Nógrád megyéhez tartozott több századon át, határai továbbá Heves és Külső-Szolnok vármegyék felé is változnak, Farmps és Szele községek olykor Külső- Szolnok megyéhez tartoznak; Jánoshida község meg felváltva, hol Heves, hol Külső-Szolnok vármegyéhez tartozik, majd újra vármegyénk területébe kapcsolódik bele. Külső-Szolnok megyéhez tartoznak Abony, Nyáraspát, Tetétlen, Jenő, Kécske, Szentkirály, Alpár. Csongrád megye felé is hullámzik a határvonal, Szentlőrinc és Alsóalpár 37
