Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
a háztulajdonosok szedik be az adót és szolgáltatják be a pénztárnak. Gondoskodik az alapítólevél a telep tűzbiztonságáról és csinos külsejéről is, amennyiben kötelezi a tulajdonosokat, hogy házaikat homlokzattal az utca felé építsék, dísztelen, ízléstelen épületek előtérbe ne kerüljenek, a tető cserépből vagy zsindelyből, a kerítés pedig kőfalból vagy legalább deszkából készíttessék. Sövény és körülárkolás tilos. Az ipar szabad fejlődése és felvirágoztatása érdekében a gyarmatosok előre is kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy sem céheket alapítani, sem privilégiumokat maguk számára szerezni nem fognak és így az uradalom által engedélyezett iparágakat minden lakos szabadon űzheti. A hitelélet fellendítése céljából pedig minden telepes előre lemond az igazságszolgáltatás gyors menetét akadályozó jogi fogásokról. A község köteles minden évben közgyűlést tartani és a földesúr képviselében az uradalom kiküldötte elnököl. A közgyűlésen az uraság által előterjesztett személyek közül nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül választja meg a község az előljárósági tagokat, nevezetesen egy bírót, egy pénztárnokot és három tanácsost. A főbírót és pénztárnokot három évenként választják, a tanácstagokat is, amennyiben elhalálozás vagy hivatalfosztás nem teszi szükségessé az időközbeni új választást. A község az uradalommal szemben pénztári számadással tartozik. Fontos teendőnek jelöli meg az ala-í pítólevél az árva- és gyámügyek intézését, amelynek vagyonalapját az uradalom felügyelet alá veszi. Külön fejezet szabályozza a polgári peres eljárás jogszabályait a község lakóira nézve, megállapítván az illetékes fórumok sorrendjét. Az alapítólevél rendelkezései értelmében a község 1840. április 5-én alakuló gyűlést tartott, amelyen főbíróvá Lőwy Izsákot, jegyzőnek ős tanácsnoknak Holló Józsefet, pénztárnoktanácsnoknak Neuschloss Bernhardot választották. A közgyűlésen, melyen Burg Károly uradalmi intéző elnökölt, tisztázták az italmérési jog kérdését, amelyet az uradalom minden önálló telepes részére biztosított. Szó került a szavazati jog átruházásáról és a zsellérkérdés rendezéséről is. A megalakult község 1844-ig az Üj Megyer nevet viselte, ettől kezdve az Újpest elnevezés került használatba. Az alapítólevél is a negyvenes idők szellemét tükrözi vissza. A kor a gazdasági és szellemi szabadság jegyében indult és ugyanezt az elvet juttatja érvényre a felvilágosodott szellemű főúr azokban az alapszabályokban, amelyet az új község alapításakor megfogalmazott. A közjogi egyenlőség, az ipar, a kereskedelem és a hitelélet szabad fejlődése van hivatva — a század uralkodó eszméi szerint — a népjólét legmagasabb fokú felvirágoztatására. Jellemző, ha nem is túlfontos jelentőségű, az a körülmény is, hogy a falú első főbírája zsidóvallású polgár volt. A község tisztikara a következő években megváltozott. 1843-ban főbíró lett Farkas István, tanácsosok Marko vies János, Frommer Dávid és Kardos Mihály. A község ügyeinek szaporodtával gondoskodni kellett megfelelő helyiségről is, ezért előtérbe került a községháza építésének kérdése is. Ehhez a földesúr 200 pengő forinttal járult hozzá, rendelkezésre bocsájtván ezenfelül az építkezéshez szükséges téglát is. A további költségek fedezésére gyűjtést indított az elöljáróság, ami 126 forintot eredményezett. Minthogy azonban az építkezés 1072 forintba került, a hiányzó összeget az akkori főbíró, Markovics János ideiglenesen sajátjából pótolja. A községháza 1845-ben készült el Árpád-út 21. szám alatt. 1847-ben ismét Farkas Istvánt találjuk a főszolgabírói székben, de csak rövid időre, mert még ugyanabban az esztentőben a fővárosba költözik. Távozása alkalmából az elöljáróság meleghangú tanúsítványban ismerte el a főszolgabíró érdemeit. Helyébe Káplán Ferencet választották bíróvá. 1848 óta az előljárósági ülések elnöki tisztjét nem az uradalom megbizottja. hanem a járás főszolgabírája töltötte be. Ugyanazon év október 291 gyűlésén már Acs Károly szolgabíró elnökölt. A szabadságharc lelkesedése magával ragadta Újpest polgárságát is. Sokan jelentkeztek a magyar zászlók alá, közülük olyanok is, akik a magyar nyelvet sem beszélték. Az elöljáróság is utasítást kapott a hadköteles újoncok előállítására. Tíz fiatalember került sorozásra: Ehrenwald Salamon, Lőwy Emánuel, Babits Imre, Wolfner Lajos. Lőwy Adolf, Mohos Antal, Frommer János, Vogl János és Szadeczky János. Érdekes az a kimutatás is, mely a „táborban lévő magyar katonaság számára“ összegyűjtött adományokról készült 1849-ben. A legnagyobb adakozók voltak: Steighoffer Jakab bíró, Lőwy Bernát, Neumann Izsák 12—12 forinttal, Wolfner Lajos, Lőwy Emánuel, Morigia József, Morigia Vince 10—10 forinttal, ezenfelül sokan adtak 2—5 forintot és fehérneműt, úgyhogy 125 forint gyűlt össze az adakozásból. Többen adtak ezenfelül puskát, pisztolyt és kardot a magyar hadseregnek, úgyhogy Újpest község derekasan kivette részét a nemzeti ügy támogatásából. A szabadságharc folyamán a hadmozdulatok gyakran érintették Újpest területét. Görgey tábornok hadai Pestről Vác felé erre vonultak keresztül 1849 januárjában, őket követték néhány nappal később Wrbna és Lichtenstein császári tábornok csapatai. Az isaszegi csata után Aulich és Kmety, majd Gáspár tábornok győzelmes seregei táboroztak Újpest határában. De a császári hadak is többször átvonultak a községen, melyet meg is sarcoltak. fgy Stefancsics István császári meghatalmazott két ökröt és 100 mázsa szénát követelt az újpestiektől az orosz segédcsapatok számára. Ugyanekkor Rákos Istvántól 15 akó bort vet-92
