Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
Végre 1886-ban Szentendre 44.000 osztrák frt. váltságdíjért — Dumtsa Jenő polgármester javaslatára — örökidőre megszerzi a földesúri területeket és a hozzájuk tartozó jogokat. Az idők folyamán a város közigazgatása különféleképen alakul. Az igaszságszolgáltatás elsősorban az úriszéket illette, kivéve a közbüntetteket. A városi tanács szervezetét és hatáskörét is az úriszék állapította meg: 1738-ban kiadta az „Instructio pro Magistrate oppidi Szent Endre“ című határozatát. Ehhez az utasításhoz járult később. 1744-ben, egy újabb, amely szerint az adókivetéshez és a számadások megvizsgálásához köteles meghívni a belső tanács egy 24 tagból álló, ú. n. külső tanácsot. Ez intézkedés okául két vizsgálat szolgál, melyet ugyanabban az évben tartottak. E vizsgálat alapján az úriszék megállapította, hogy mind az igazságszolgáltatásban, mind a város pénzügyeinek intézésében súlyos mulasztások tapasztalhatók. Ennek okát a tanács hiányos tudásában és ismeretében látta, tehát megalkotta a 24 tagú külső tanácsot. E szerint tehát a XVIII, század közepén a város szervezete a következőképen alakult: A városi tanács tagjai életfogytiglan választandók és csak abban az esetben mozdíthatók el, ha valamelyikük bűntényt követne el. A tanácsot a község részéről tisztelet illeti meg; ez kifejezésre jut a tanács tagjainak hatályosabb büntetőjogi védelmében is. Eszerint ha valaki a tanácsot vagy a bírót megbecsteleníti, 30—100 botbüntetést szenved. Ilyen bűncselekmény elkövetőjét visszaesés esetén a város területéről ki lehet utasítani. Hogy azonban ezek a rendelkezések ne menjenek önbíráskodás számba, eme ítéletek végrehajtása csak földesúri jóváhagyás mellett lehetséges. Ha a büntetés ezeknél kisebb súlyú, akkor a tanács maga is kiszabhatja. Az Instructióban szigorúan meghagyja az úriszék, hogy a tanács társadalmi és vagyoni állásra való tekintet nélkül hozza meg ítéleteit. A tanács ítéletei ellen a földesúrhoz lehetett élni fellebbezési joggal. Hogy a hatóság belső ügyei ne profanizáltassanak, kötelező volt a tanácstagok részére a hivatali titkok megőrzése. Az adók fölötti felügyeletet minden egyes esküdtnek joga volt elvégezni. Ez az intézkedés — mivel nem bizonyult eléggé célszerűnek — a külső tanács megalkotásával pótoltatott ki. Az ingatlanforgalom és az építkezés előmozdítására meghagyta az úriszék, hogy semminemű gáncs nem vethető az adás-vevés és az új házak építése elé. Sőt idegenek ingatlanszerzése is csak annyiban gátolható, hogy a városbelieknek elővételi jog biztosítandó a kiszemelt házakra és földekre. Igen jelentős kényszer-rendszabályt alkottak a rosszul gazdálkodó szőlőbirtokos ellen. Ha ugyanis valaki nem műveli meg szőlőjét elég okszerűen, hanem a művelést elhanyagolja, akkor a tanács az ilyen földet jogosult másnak bérbeadni. A tanács kötelességei közé tartozott a kilenced beszedése is. Ez alól egy polgár sem volt felmenthető. A papok azonban — legalább is régi szerzeményű földjeik után — nem tartoznak kilenced-fizetéssel, új szerzeményeik után azonban ők is tartoznak kilencedet fizetni, akármilyen módon jutottak is hozzá új ingatlanjaikhoz. A helyes és kellő ellenőrzés és áttekintés végett köteles a pénztáros minden adónemről és a kilencedről évente számadást készíteni. Ha a városi tanács tagjainak vagy valamilyen városi elöljárónak, illetve megbizottnak pere támad, a perköltséget még abban az esetben is, amikor ez kétségtelenül a város érdekében véghezvitt cselekményekből származott, csak a földesúr jóváhagyása ellenében jogosult a város megfizetni. Jelentős rendelkezése továbbá az Instructiónak a tanácsbeliek fizetésének rendezése. Csekély az az öszszeg, amelyet megállapít: a bírónak évi 100 frt., a a tanácstagoknak évi 30 frt., de annak az elvi megállapításával, hogy a városi tanácsban végzett munka semmiesetre sem kívánható ellenszolgáltatás nélkül, megteremti alapját a fizetett tisztviselők rendszerének. „Mivel a tanács hivatalos teendői folyton szaporodnak, s eddig a tanácsbeliek nemcsak hogy ingyen viselték hivatalukat, hanem résztvettek egyformán a közterhek viselésében, márpedig minden munkás méltó a maga bérére, elrendeltetik, hogy ..Ezzel szemben a közterhek viselése alól ez a rendelkezés sem menthette fel a bírót és a többi tanácsbelieket. A város történetéről írt minden munkának meg kell említenie Jókai Mólnak, nagy mesemondónknak Rab Páby című regényét. Ebben a műben — természetesen nem a történetírói hitelesség igényével — Ráby Mátyásnak szentendrei működésével foglalkozik. Jókai regényének alapjául Ráby Mátyás kétkötetes önéletrajza szolgált, amelyet 1797-ben adott ki Strassburgban a hányatottéletü szerző. Annyi minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy Ráby Mátyástól a jóhiszeműséget nem lehet elvitatni. Emellett azonban összeférhetetlen, robusztus természete miatt sok, különben jóakaratu szereplése nemhogy a kérdés tisztázását eredményezte volna, hanem hozzájárult a szálak összekuszálásához és újabb bonyodalmak keletkezéséhez. Igaz, hogy még ilyen körülmények között is sikerült neki több visszaélést megszüntetnie, amint az a város levéltárának adataiból még ma is megállapítható! Sokszor azonban jóval túlment a jogos bírálat határán. Ismeretes az az eset, amikor a város tanácstermének irattárából több iratot teljesen önkényes módon elvett, aztán az ez ellen tiltakozó tisztviselőt arculütötte. (1786) Ebben az időben Földváry Sándor, volt városi főjegyző beadványt intézett a bécsi udvarhoz. Beadványához egy 43 pontból álló panasziratot mellékelt. A panaszok felülvizsgálására kiküldött királyi bizottság, melynek Klobucsek János, a pesti kerület biztosi 89
