Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

Károlyi-uradalomtól 65.000 forint lefizetése ellenében megváltják a regálejogot a kocsmai épülettel és a malommal együtt. Kereskedelmük fejlődését azzal is igyekeztek elő­segíteni, hogy hetivásáraikra idegen iparosok készít­ményeit is beengedték. 1888-ban telefonhálózatot kapott Palota. Ugyanezekben az években a község képviselő­testülete számos más kisebb határozattal sietett előse­gíteni a korszerű fejlődést. Ezekben az években épül fel a községháza, az elemi és polgári iskolákat 1914- ben veszi át a város, eddig ugyanis magánosok kezében volt. Iskoláinak fejlesztéséért már a háború alatt sokat tett a lakosság, de újabban a modern pedagógia köve­telményeinek teljes figyelembevételével folyik az inté­zetek színvonalának emelése. 1897-ben határozták el a község csatornázását és még ugyanebben az évben hozzákezdtek az utcák erő­teljesebb rendezéséhez. A képviselőtestület 500 forint­tal támogatta a Szabadság-szobor felállításának tervét, hogy ezzel a magas eszmény ápolásával együtt a művé­szet számára is áldozatot hozzon. — Rendezték a sze­gényügyet: szegényházat építettek, mégpedig akként, hogy e célra 200 forintnyi alapítványt létesített a köz­ségi képviselőtestület a 48-as szabadságharc félévszáza­dos emlékünnepén. A világháború e város szülöttei közül is sok áldo­zatot követelt. 1914-ben a palotai polgárok százai sora­koztak a magyar zászlók alá, hogy Európa vérmezein küzdjenek nemzetünk becsületéért. Rákospalota háború utáni történetét a forradalom­ban való életével kell kezdenünk. A proletárdiktatúra természetesen nem hagyta helyén a régi közigazgatás rendszerét, hanem saját, kezdetleges módján igyekezett átalakítani azt a siker legkisebb reménye nélkül. A kommün összeomlása után a közigazgatási hatáskörök bitorlói azonnal elhagyták a jogtalanul elfoglalt pozí­ciókat és helyreállott a régi rendszer. A kommunista uralom megbuktatására tett ellenforradalmi kísérletek­ből Rákospalota polgársága is kivette részét. Főszere­pet vittek a vörös uralom elleni küzdelmekben Novo­­szeleczky Elemér rendőrtanácsos, Olasz Endre, Egri Péter Pál, Jenes Endre rendőrtiszt, Szabados Ferenc, id. Csizmadia András, Töblincz István, Varga Mihály palotai polgárok. A kommunista uralomnak Takács Károly esett áldozatul, nevét emlékmű örökíti meg. Ko­vácsi Kálmán ág. ev. lelkész a forradalmárok túszaként szenvedett a Markó-utcai fogházban és a gyüjtőfogház­­ban több mint három hónapig. A város a tanácsköztársaság bukása után a nem­zeti eszmék jegyében indult új és nagy lehetőségeket sejtető fejlődésnek. Dr. Kemény György elnök vezeté­sével nemzeti alapon álló tanács vette kezébe a szerve­zést. Újra betöltik az üresedésben lévő tisztségeket és megválasztják a fontos feladatok végrehajtására kije­lölt bizottságok tagjait. Gondoskodott a nemzeti tanács a közbiztonság helyreállításáról, a községi képviselő­­testület és az elöljáróság jogkörének visszaállításáról. Rákospalota történetében fontos változást hozott az 1923. év. A belügyminisztérium 63.075/1923. sz. ren­deleté rendezett tanácsú várossá alakította át a nagy­községet ez év június 30-án. Az átalakulás oly intézke­déseket tett szükségessé, amelyek a tisztikar kibővíté­sével, új ügyosztályok felállításával a város közter­heinek emelkedését eredményezték. Akadtak emiatt sokan, kik ellenezték a várossá alakulás tervét. A nagyközség volt tisztviselői Rákospalota r. t. városnak is alkalmazottai maradtak, nehogy e változás szerzett jogaikban megsértse őket. Palota első polgármesteré­nek dr. Cserba Elemért választották meg. 1927-ben a vízvezeték és csatornázás tervezetét elkészítette a tanács. A képviselőtestület jóváhagyása után az illetékes minisztérium vizsgálta át a terveket, melyeknek kivitele erősen igénybe vette volna Rákos­palota költségvetését. A város e célra kölcsönt kért az OTI-től, de az intézet kölcsönt nyújtó határozatát a belügymisztérium nem hagyta jóvá. így a kérdés meg­oldása mindmáig is késik, de a város vezetősége újabb lépésekkel igyekszik a fontos közüzemi munkák ügyé­nek felszínen tartását elősegíteni. A közelmúlt néhány éve ugrásszerű fejlődést hozott a város fejlődésében. A népesség számának nagymérvű emelkedése új iskolák, könyvtárak és egyéb kultúrintézmények létesülését, a közegészség­­ügy javulását, új orvosi állások szervezését, a város intenzív kiépülését vonta maga után. 1936-ban már 3 állami, 2 községi, 5 felekezeti elemi iskola, 2 polgári, 1 gimnázium és több tanonciskola volt a városban. Az iskolán kívüli népművelés fontos munkája is erőteljesen folyik és a város gazdaközönsége az előadások látoga­tásával bizonyítja, hogy felismerte ennek az intézmény­nek nagy fontosságát. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom