Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
A napvilágra került urnatemetők és egyéb leletek kétségtelenül igazolják, hogy e tájon már a bronzkorban népes települések lehettek. A népvándorlás idején keletről a Duna felé törő népek ugyanis sorra érintették Rákospalotát. Előbb a szarmata-jazygok, később az V. és VI. században germán népek tapodták végig e földet. A honfoglalás előtt Zalán bolgár fejedelem uralma alá tartozott. Első királyunk, Szt. István Palotát környékével együtt a váci egyházmegyéhez csatolta. A helység Árpád-kori életéről kevés adat áll rendelkezésünkre. Anonymus krónikájából arra következtethetünk, hogy a honfoglaló magyarok itt is tábort vertek. Annyi kétségtelen, hogy nemzetünk történetének első századaiban sűrű népesség élt Rákospalota területén. Zsigmond uralkodása idejében e vidék földesurának magyar jobbágyai éltek itt. A kastély Kőrakásdülő helyén állott. Kálnay Benedek 1404-ben kapta Zsigmond királytól Palotát. A Mátyás halála után megindult bomlás az egész országban súlyos válságot idézett fel. Az 1514-es parasztlázadás jobbágyseregének gyülekezése a rákospalotai jobbágyokat is megmozgatta. Mivel a földesúr nem engedte őket Dózsa György seregébe, sőt a főbb jobbágyokat eme szándékukért meg is fenyítette, a jobbágyok felgerjedt indulata elsöpörte a birtokost családostól, kastélyostól. Egy éjjel felkoncolták urukat minden hozzátartozójával együtt, azután a hullákra rádobálták a szétrombolt kastély köveit. Amikor pedig a megcsonkított holttesteket illő sírokba tették, Palota jobbágyait érte ez a szörnyű sors, melyet ők előbb urukra mértek. A rákospalotai szőlők déli oldalán épült falunak, melyet az okmányok bizonysága szerint Rektetőnek hívnak, ma már alig van nyoma. E falu hírét főleg az ittlakó udvari bolondoknak köszönhette. A török hadak, de még sokkal inkább' a fosztogató és romboló török hordák és előhadak számtalan magyar helységgel együtt ezt a községet is elpusztították. A XV. század vége felé gazdát cserélt Palota. A község ekkor a Herauth-család birtokába került és valószínűleg ennek a családnak az ivadékai szenvedtek oly kínos halált a jobbágylázadás alkalmával. A török hódoltság alatt Palota élete is gyökeresen megváltozott. A sarcoló keleti csapatok kóborlásaitól a község is sokat szenvedett. Rákospalota 1552-ben került török fennhatóság alá. A budai szandzsák Pest várának hatáskörébe osztotta be a helységet. A reguláris adókon kívül, melyeket a katonaság hajtott be a legnagyobb szigorral, időnkint kósza csapatok adóztatták a lakosságot. A közigazgatás ebben az időben szintén teljesen török befolyás alatt állott. Az ismert rendszer szerint a török bírón kívül valamelyik falubelit is bíróvá választották, legtöbbször a saját akarata ellenére, mert ez akkor életveszélyes tisztség volt. Ha nem folyt be a kapu-adó, gabona-tized, malom-jövedelem, must-tized, széna-, köles-tized és sokféle rendkívüli adó, akkor a magyar bíró vagyonával és életével felelt. A falvak lakossága nem sokáig tudta elviselni a sarcolásnak ennyi változatát, és — mint tudjuk —■ valamelyik szomszéd városba menekült. De hogy Rákospalota 83 6*
