Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
I békos talajt megjavítani és az olcsón szerzett földet használhatóvá alakítani. Herrich Károly, Kispest egyik földesura, mérnök lévén, így maga igyekezett birtokát szabályos utcákra, házhely-sorokra osztani, hogy a meginduló település után minél rendezettebb helység keletkezzék itt. Az első házak 1870-ben épültek meg Kispesten, ezután csakhamar tömegesen jönnek a házépítő kisemberek és a nyaralásra vágyó városiak, minek következtében megindul az általános építkezés. A szomszédos főváros gyors fejlődése folytán sok kisember olcsóbb lakást és könnyebb megélhetést keresvén, kiköltözött az épülő telepre, erőteljesen növelve ezzel Kispest lakosságát. Ebben az időben már méltányosnak látszott a telep önálló községgé alakulása. 1871-ben el is határozták a lakosok, hogy elszakadnak Vecséstől, amelyhez közigazgatásilag tartoztak, és Kispest néven külön községgé alakulnak. Tervük azonban csak 1873- ban valósult meg. Ez év július 20-án a vármegye elrendelte Kispest nagyközség megszervezését. Közben a házak és a lakosság száma egyre szaporodott, pedig még mindig nem állott megfelelő közlekedési eszköz a Pesten dolgozó kispesti munkások és tisztviselők rendelkezésére. 1875-ben, gyorsütemü fejlődése derekán árvíz zavarta meg a község életét. Alacsony fekvésű területein felfakadt vadvizek 65 vályogházat tönkretettek és a lakóik kis vagyonát is magukkal sodorták. Ez a tragikus esemény nagy mértékben gátolta a község haladását, sőt igen sokan szabadulni igyekeztek kispesti ingatlanaiktól. Amikor később az árvízveszélyt árkolásokkal megszüntették, helyreállott a bizalom és a népesség száma újból erősen emelkedni kezdett. Az elöljáróság legfőbb feladatául a község pénzügyeinek rendbehozását tette meg, azután hozzákezdett a város rendezéséhez. Az utcák dombjait lehordták, völgyeit feltöltötték, kikavicsozták, járdákat fektettek le, melyek szélére fasorokat ültettek. 1884-ben 8000 forint költséggel felépült a községháza, azután csakhamar az első állami iskola is. Igazi fellendülés azonban a közlekedés kérdésének megoldásáig nem következhetett be. A pestiek kiköltözése, nagyobbarányú építkezés és ezzel kapcsolatban az ipar és kereskedelem fejlődése csak akkor vált nagyarányúvá, amikor Pestszentlőrinchez hasonlóan Kispest is vasúti megállóhelyhez jutott. De ugyanakkor Kispest közpénztára került nehéz válságba, mert a regále-jog iránti perét, melyet Cséry Lajossal szemben vívott meg, elvesztette és a súlyos költségek évekig terhelték a község vagyonát. Madarassy Lászlónak, a község új, nagynevű jegyzőjének sikerült megszüntetni a pénzügyi bajokat és ezzel minden akadályt elhárítani a fejlődés útjából. Csakhamar megalakul a község első közgazdasági intézménye, a Soroksár-Haraszti-Taksonyi Takarékpénztár kispesti fiókja, amely építési kölcsönökkel gyorsítja a lakóházak keletkezését és ezzel a népesség szaporodását. A fejlődés társadalmi téren is éreztetni kezdi hatását. Megalakul a Polgári Kör, amely az ezidőben 6000 lakosú község társadalmi életének központja lett. A haladás a 90-es években óriási arányokat öltött. Az utcák kiépülése, az utak rendezése, gyárak és kisüzemek keletkezése jelzi a lassanként már tízezres lélekszámú község emelkedésének egyes állomásait. A megnövekedett forgalmat nem tudta többé lebonyolítani a helyiérdekű vasút, ezért a századfordulón Kispest villamosvasúthoz jutott. Ezzel csaknem egyidejűleg bevezetik a villanyt s így a városiasodé község világítása is korszerűvé válik. Az idegenek érdeklődése mindjobban Kispest felé fordul. Erősen növekedik a kereslet házhelyek után, ezért célszerűnek mutatkozik újabb földterületek parcellázása. 1911-ben a vármegye megszervezte a kispesti járást, amely az időközben különvált Pestszentlőrincen kívül Erzsébetfalvát, Csepelt, Soroksárt és Dunaharasztit is felölelte. E szüntelen fejlődés során érte a községet a világháború. Az összeomlás után sok megpróbáltatások árán a forradalmakon is átvészelt és a helyreállott rend újra szorgos építőmunkára sarkalta a községet. A lakáshiány megoldására a kormányzat munkáslakások építését határozta el. Megvettek e célból 472.000 négyszögölnyi területet Kispest északnyugati szögletében. Az új telep, amelyet az akkori miniszterelnökről Wekerle-telepnek neveztek el, az utak rendezése folytán szoros kapcsolatba jutott az anyaközséggel. Az új település igazi terjeszkedése a háború után kezdődött, úgyhogy ma több mint 26.000 lakosa van, tehát az anyaváros lakosságának mintegy 38 %>-a lakik a Wekerle-telepen. Kispest számára a telep sok panasz okául szolgált, mert a felügyeleti hatóság, a pénzügyminisztérium az idők folyamán el akarta zárni azt az anyaközségtől. Ilyen körülmények között Kispest adminisztrációja ráfizet a telep igazgatására, mert ez utóbbi mintegy 320.000 P. évi közadót fizet a közpénztárba, ami — a város vezetőségének kimutatása szerint — nem áll arányban a kiadással. Kispest várossá alakulása a közbejött világháború miatt csak 1922-ben történt meg. Első polgármesteréül dr. Yálya Gyulát választotta meg a képviselőtestület. 1923-ban ünnepelte meg Kispest 50 éves fennállását, fejlődésének, virágzásának teljében. A jubileumi kiállításon a helyi ipar minden ága bemutatta remekeit. Nemsokára illő városházához jut Kispest, járásbíróságot kap, iskolái, könyvtárai a lakosság számához mérten gyors ütemben kezdenek alakulni. A társa-70
