Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
A kereskedelem még fejletlen volt. Minthogy a főtermelési ág a szarvasmarha-tenyésztés volt, a kereskedelem is ezirányban alakult. Már 1590-ből vannak feljegyzések, melyek szerint Simon János, Varga Ferenc, Cseh András kecskeméti kereskedők kérelmezték, hogy a szentiváni határt kapcsolják a győri vásárhoz. 1667-ben Nagy György, Farkas Ábrahám, Daci Miklós és mások pereskedtek Sigmondovics Miksa és Weselényi Mihály komáromi lakosokkal. Ezek Halas városán követelték járandóságukat egy szarvasmarhavételből kifolyólag. 1715-ben a községben megforduló kereskedők 16 forintot fizettek a földesúri pénztárnak. 1720-ban egy görög kereskedő bérelte a város bolthelyiségét 9 forintért. 1721-ben II. Károly engedélyt ad a városnak évenként három országos vásár tartására. Az engedélyt báró Kyau Kristóf, a német lovagrend itteni birtokainak jószágigazgatója kérte az uralkodótól. A város 1723-ban kezdi el feljegyzéseit Váczi Halász István főjegyzősége alatt, aki 1695-ben nyerte el hivatását. Amikor a német lovagrend visszalépett a jászkunsági birtokokra kötött 1702-i szerződéstől, Pálffy Miklós nádor a dominiumot a pesti rokkantak háza részére vásároltatta meg 500.000 forintért. A vételt 1731-ben bonyolították le. 1735-ben, amikor Arad- és Békésmegyében parasztlázadás tört ki, ennek megfékezésére sereg indult meg, melyhez Halas városa 42 katonát adott. 1739-ben a városban nagy pestisjárvány tört ki, mely csaknem 1000 áldozatot követelt. Előzőleg 1709-ben pusztított ez a ragály a városban. Halas királyhüségének 1741-ben is tanujelét adta, amikor Mária Terézia királynő felszólítására a trón védelmében 37 lovaskatonát és 21 gyalogost küldött táborba. 1745-ben végre teljesült a halasiak és az egész Jászkunkerület régi vágya. Mária Terézia megengedte, hogy a kunok 500.000 forint visszafizetése és 1000 lovaskatona kiállítása ellenében felszabadítsák földjüket a pesti rokkantak házának zálogjoga alól. Almásy János főkapitány 1746-ban összehívta a jászkúnok közgyűlését, amelyen a váltságdíj arányos kivetésének feltételeiben megegyeztek. Előzőleg megbecsültették az egyes városok és községek ingatlanait, ennek arányában állapították meg a hozzájárulást. Halas városa 24.200 forintot, a hozátartozó pusztákkal együtt összesen 50.900 forintot vállalt. Az elöljáróság ismét a községi birtokosok közt osztotta meg a váltságdíjat. Ugyanebben az évben a város és az egész jászkun kerület új kiváltságlevelet kapott a királynőtől, mely a halasiak régi előjogait visszaállította. A visszaszerzett kiváltságok ellenében visszaszállt a jászkunokra a hadbavonulás kötelezettsége is, aminek készséggel megfeleltek a kun utódok és még ugyanabban az évben 1000 lovast küldtek a királynő zászlói alá. Maga Halas 79 katonával járult hozzá a nemesi felkeléshez. A jászkunok a hétéves háború idején is teljesítették kötelességüket. Ekkor a jászkunkerületek a híres Nádor huszárezredet állították fel, amelyben Halas 51 vitézzel vett részt. 1758-ban 2500 forint hadikölcsönt adtak a kerületek, ebből Halas részaránya 1563 forint volt. Ezt az összeget a következő évben 10.000 forinttal toldták meg. A királynő uralkodásának második felében az ipar Halason is nagyobb lendületet nyer. Az egyes iparágak közös céheket alapítanak, miközben a városi tanács is igyekezett az iparosokat a helységbe betelepíteni. Részint vidékről, részint külföldről költöztek ide a céhmesterek. Mária Terézia rendezte a céhek szabadalomleveleit. 1761-ben bevonatta a régi okleveleket és újakat állíttatott ki. A takács-céh 1777-ben már fennállott. A ruházati iparosok céhéről már 1752-i adatunk is van. 1780 körül létesült a bognárok és nyergesek céhe. Nevesebb céhmesterek voltak ezidőtájt Halason Budai István, Szabó Pál takácsmesterek, Sárosi Ferenc, Csorba Mihály szabók, Kovács Pál csizmadia, Pater Mihály és Paulovics György szűcsök, stb. A kereskedelem a XVII. század második felében a görögök kezén volt Halason. 1755-ben egész Kiskunságon ők bonyolítják le a forgalmat. A görögök a XII. században Mánuel császár uralkodása alatt költöztek be hazánkba. Pest, Karcag és Ungvár volt a központjuk. A szatmári béke után jogosítványt kaptak Törökországból származó árúkkal való kereskedésre. 1748-ban már 4—5 görög kereskedő volt Halason. Halács Tamás és fiai voltak a legnevesebb görög kereskedők. A boltokban való kimérés városi monopólium volt, magános ember üzletet nem nyithatott és csak bérelhette a város bolthelyiségeit. Ezeket is görögök vették bérbe. Ezek erős versenytársra találtak a letelepedő házaló zsidókban, akik titkos raktáraikból árultak, úgyhogy 1766-ban Hareman János és tesvérei csak olyan feltétellel voltak hajlandók a bérletet meghoszabbítani, ha a zsidókat és tótokat eltiltja a város a házalástól. A város nem fogadta el a görögök feltételeit és a régi megállapodás szerint adta bérbe a boltokat további egy évre. 1767-ban Hareman János, Tódor és György arra hivatkoznak, hogy már elődeik is, az elmúlt század óta Magyarországon éltek. Halas városa 1755-ben készült pecsétnyomójának körirata ez: „Sigil. Priv. Oppidi. Com. Halas.“ A pecsétnyomón a régi kiskunszék lándzsás vitézt ábrázoló címere alatt három egymást keresztező hal látható. 1735-ben indult meg a tulajdonképpeni építkezés Halason. Ebből az esztendőből való a kerület börtöne. Tíz évvel később emelték a reformátusok parochiáját, de a ref. tanítói épület csak 1752-ben készült el. Hajós András főbíró idején, 1758-ban épült a városháza; a főbíró nevéhez több más középület is fűződik. A reformátusok 1771-ben nagy költséggel bővítették ki templomukat, melynek különösen az 1751-ben készült toronyórájára büszkék. Ez a pontos szerkezetű kitűnő óra 64