Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
temploma. E községhez tartozott régebben Alag is. Dunakeszi legújabbkori fejlődését a főváros közelsége befolyásolja. A budapestiek kiköltözködése egész új nyaralótelep felépülését eredményezte. A község őstermelő lakóinak termékei kitűnő piacra találnak Budapesten, a helység ipari munkásainak nagyrésze pedig a főváros üzemeiben kap többé-kevésbbé állandó munkát. A forgalom gyors megnövekedése új üzemek keletkezését, pesti kis- és nagyüzemek kiköltözését és a kereskedelem fellendülését vonta maga után. FELSÖGÖD. Élete egész a legújabb időkig Sződével párhuzamosan fejlődött. 1317-ben I. Károly király a Balogh-nemzetségbeli Széchy-családnak adományozta Göd, Kesző és Sződ helységeket. Később az Üjlakyak birtokába került. A török hódoltság idején a váci nahije községei között szerepel. A hódoltság korának harcai nem pusztították el. A XVIII, században a Grassalkovichok gödöllői uradalmához tartozott. A múlt században a Göd néven, ismert puszta határában, amely közigazgatásilag még ekkor is Sződhöz tartozott, családi otthon-telep keletkezett Felsőgöd néven. Önálló életét és rohamos fejlődését azonban csak XX. században érte el. Legújabban kedvelt nyaralóteleppé feilődött. Lakossága ma már meghaladja a 3000 lelket. FÓT. A község már hazánk történelmének első évszázadaiban fennállott. 1405-ben Zsigmond király István vajda fiának, Kálnai Benedeknek adományozta néhány környező helységgel együtt. Fót azon kevés régi magyar településhez tartozik, melynek sikerült átvészelni a török időket is. Nyomtalanul nem múlt el ugyan fölötte a hódoltság tengernyi anyagi és véráldozata, de a meggyérült népességű községet 1695- ben mégis IV4 portával rótták meg, ami viszonylag népes helységre vall. Ez időben Fót az Ujfalussy-család birtokai közé tartozott. 1727-ben Űjfalussy László és Bohus Sámuel volt a falu földesura. Űjfalussy László gyermekeitől vette meg galánthai Fekete György és neje Niezky Anna a fóti birtokot. Az 1754. évi vármegyei összeírás még mindig Fekete György tulajdonai között említi Fótot. Örököse, gróf Fekete Ferenc Csekonics tábornoknak adta el. Csekonicstól vásárolta meg a gróf Károlyi-család, melynek neve Fóttal máig szoros kapcsolatban maradt. Gróf Károlyi István alakította át az uradalom kastélyát, mely a legújabb időkig a környék egyik legszebb kastélya volt. A r. kát. plébániát gróf Károlyi István alapította 1845. Ugyanekkor hozzákezdtek a templom építéséhez is, amely azonban a közben kitört szabadságharc miatt csak 1855- ben készült el. A gróf Károlyiak sírboltja felé emelkedő remek templomot Ybl Miklós, neves építészünk tervezte. A hagyomány szerint a legrégibb magyar időkben is templom állott Foton, amelynek romjait a Sikátor nevű uradalmi dűlőn a legújabb időkben is látni lehetett. A ref. templom a XVIII, század végén, evangélikus temploma pedig 1876- ban épült. Fót történetének nevezetességei közé tartoznak Vörösmarty Mihály fóti látogatásai. Az irodalombarát Fáyék meghívására a nagy költő sokszor ellátogatott a helységbe. Egy ilyen látogatást örökíti meg a „Fóti dal” című költeménye, amely irodalmunkban maradandó emléket állít a községnek. ŐRSZENTMIKLÓS. A község történetében a legelső írásos adatot a XV. század végéről találjuk. 1493-ban Kis- Szentmiklós néven szerepel. A helység földesura ebben az időben a Korniss-család, amely Tabajddal együtt Kis-Szentmiklóst még sokáig birtokában tartotta. A község a török uralom alatt visszafejlődött. 1695-ben portáinak számát egy negyedben állapították meg. A XVIII, században Grassalkovich kir. kamarás a környező helységekkel együtt megszerzi Szentmiklóst és ettől kezdve a dúsgazdag család gödöllői uradalmához tartozik. Később kisebb parcellázásokat és tagosítást vittek végbe az új birtokosok. A község nevét 1900-ban változtatták át örszentmiklósra. R. kát., ref. és baptista temploma van. Az utóbbi időben a gazdasági és társadalmi élete igen erősen fellendült. PÜSPÖKHATVAN. A XV. században a váci püspökség jószágai közé tartozott. A mohácsi vész idején népes helység volt, amely még a török idők első évtizedeit is aránylag könnyen átvészelte. Később lakossága egyre apadt, házainak egy része elpusztult, de egészen mégsem tűnt el a föld színéről. a község. 1691-ben egynegyed portát említ Püspökhatvanban a császári összeírás, de már 4 év múlva 1 és egynegyedére növekedett meg az adóval megrótt porták száma. A XVIII, század elején megindult nemzeti újjáépítés során Püspökhatvan is hozzákezd régi javainak helyreállításához. 1709-ben helyreállítják a r. kát. plébániát. Az adóösszeírás 1715- ben 21, 1720-ban már 27 adóköteles háztartást sorol fel. A XIX. században a váci püspökség volt Püspökhatvan földesura. A szabadságharc után megkötötték az úrbéri egyezséget, 1863-ban tagosították. Ezután semmi akadálya nem volt a gyors anyagi fejlődésnek. Csakhamar megalakul a helyi hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet és tejszovetkezet. A gazüasági haladás kultúrális téren is éreztette hatását. Megalakul az olvasókör; könyvtár létesül stb. PÜSPÖKSZILÁGY. Igen régi telep. A török hódoltság harcai es sarcolasai nem pusztítottak el. A hóuoitsag utam császári összeírás lóül-oen egynyoioau portat említ a községben, lbüó-ben peuig egynegyeu portát írtak össze, i?ló-ben megalakul a r. kát. plébánia. Az egyházi anyakönyvek ettől az íuöktől kezdve fennmaradtak. Az 1715. és 1720. évi adóösszeírások 17, illetve 25 magyar háztartást találtak. 1746-ban újjáépítették a r. kát. templomot, amely még a mohácsi vész előtti időkből maradt fenn. Püspökszilágy a 48-as szabadságharcig a váci püspök javadalmai közé tartozott. Az úrbéri kérdés rendezése után a _ váci püspökségen és a volt úrbéreseken kívül a váci alsóvárosi telkeseknek volt itt jelentékenyebb földbirtokuk. 1863-ban tagosították a község határát. A népesség szaporodása azóta ismét eltüntette a tagosítás eredményét. SZÖD. Árpádkorabeli település. 1317- ben I. Károly király a Balog nembeli Széehy családnak adományozza Sződöt Göd és Kesző (későbbi Dunakeszi) helységgel együtt. A község 1499-ig a Széchy-család birtokában maradt. Széehy István nem hagyott maga után egyeneságbeli örököst, így birtoka I. Ferdinánd király rendelkezése folytán ormosdi Székely Miklós leányának, Thurzó Elek nejének, továbbá neuburgi Salm Miklós birtokába jutott. A XVI. század közepén Sződ a török hódoltság területei közé került.
