Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
lyére kápolnát épít; ez őrzi a főúr emlékét. Nagy tűzvész pusztított a községben 1893-ban, amely a házak legnagyobb részét elhamvasztotta. MAJOSHÁZA. 1395-i adatok szerint a községet ebben az időben az Irsai-család, az Istvánházai Szentiványiak és a Szentiványi Sáfár-családok bírják több környékbeli helységgel együtt. Egyideig Fejérmegyéhez tartozott a község. A XY. században kelt régebbi oklevelek, mint az 1411-i, Májusházának nevezik. 1572-ben Szegedy Pál és örökösei itt a földbirtokosok. A törökök betörése után keveset hallunk a községről mely a hódoltság későbbi éveiben teljesen elpusztul. Alighogy kivonultak a törökök és a község népesedni kezdett, ismét új megpróbáltatásokban volt részük. A Rákócziszabadságharc alatt a reguláris seregeket kísérő rablócsapatok teljesen kifosztották és felégették Majosházát. III. Károly 1727-ben már csak mint pusztát adományozza két családnak, a Halász- és Gellért-utódoknak. Az újjárendezés idején a Jeszenszkycsaládot tüntetik fel birtokosként a lajstromok. Ez a család marad a tulajdonos 1860-ig, mintegy száz esztendőn keresztül. Az elemi csapások nem kímélték az idők során Majosházát sem. így 1876- ban árvíz, 1883-ban tűzvész okozott igen nagy károkat. A község színmagyar református lakói 1891-ben építették föl templomukat. MAKÁD. A községgel határos Kerekegyháza jóval előbb szerepel a történelmi feljegyzésekben, mint Makád. 1323-ban a Kerekegyházicsalád birtokolta, majd ennek kihaltával, Mátyás király 1484-ben Kisvárdai Aladárnak és Brezai- Ilorváth Jánosnak adományozza a községet. A Makádhoz tartozó Gyálapusztát is előbb, már 1323- ban, mint Gyál néven említik az egykorú írások. Már a Szent Györgyről elnevezett templom is állott akkor. Mint külön községet 1450 táján a Haniki-család, 1483- ban a Kenderesi-család birja. 4. középkorban Mikóvalvának nevezték Makádot. A törökök a ráckevei jádáshoz osztották be és 25 ház fizetett adót a szultán kincstárának. A reformátusok egyházközsége korán létesült itt, 1570-ből van erről adatunk. Értékes ereklyéje az egyháznak egy aranyozott Űrvacsora-kehely, a melyet 1621-ben készítettek. A község megmenekült a pusztulástól a török hódoltság alatt és a kuruc-labanc hadjáratok alatt sem szenvedett károsodást. így maradhattak meg lakosai magyaroknak és reformátusoknak. Az 1720-i összeírás 55 adófizető telket mutat ki a községben. A későbbi években egyre gyarapodik Makád. 1770-es census 53 úrbértelket tüntet fel. A helység földesura a királyi korona volt és az is maradt a legutóbbi időkig. Az árvíz itt is gyakran pusztított. PEREG. Ez a község eredetileg III. Béla uralkodása idején egy órajárásnyira feküdt mai helyétől. Valószínűleg a tatárjárás alatt pusztult el teljesen a falu, mert a följegyzések 1313-ban csak mint földterületről tesznek említést, 1333-ban a pápai tizedjegyzék már mint önálló plébániát tartja számon a váci egyházmegye kebelében. Nagy Lajos király 1347- ben átveszi Pécséi Töttös és Vcszszős birtokát is, melyen ebben az időben Szent Imréről elnevezett templom állott. Pereg község két részre szakadt, mégpedig Kisperegre és Peregre. 1447-ben már igy, külön említve szerepelnek. Pereg község a Lévai Cseh-család tulajdonában volt. A községgel határos Szentiván puszta 1439- ben, mint Zent-Ivan, a 1. nőm Kerk néven szerepel. Pereg község is áldozatául esett a törökök uralmának. Kivonulásuk után csak üres pusztaság maradt nyomukban. 1690-ben már újból vannak lakói, akik valamennyien magyarok és római katolikus vallásúak. Az új községet Virágosbereknek nevezték el, de a község nem maradt huzamosabb időn át kijelölt helyén, mert a Duna áradásai miatt kénytelenek voltak biztonságosabb területen építkezni. 1770—71-ben települt át a lakosság a község mai helyére. 1720-ban 32 háztartás fizetett adót. Az 1754-es kimutatásban Wattay János, Réth Tamás, Beniczky Tamás, Okolicsányi Pál és Sós Ferenc voltak a legnagyobb birtokok urai. 1733-ban létesült az új római katholikus plébánia és ugyanakkor kezdték el az anyakönyvek vezetését is. Szentivánpusztát 1675-ben a Szecsei-családtól a Hajós-örökösök veszik meg, 1684-ben pedig Balassa Imréé lesz a birtok. A Hajósok mégegyszer visszaváltják a régi földet 1690- ben, mégis a szatmári békekötés után már a Beleznay-családé a határ nagyrésze, amelyet a Hajóscsalád 1801-től csak zálog címen tud kezében tartani. A peregi birtokokat 1843-ban a Péli Nagycsalád utódainak, Pázmándy Dénesnek és Bernátfalvi Földváry Antalnak, továbbá Sóvári Soós Ferencnek kezén találjuk. A szabadságharc kitöréséig a Kégl és az Egressy családok élvezték a községi földek jövedelmét. RÁCKEVE. Csepel szigetét még Árpád szállotta meg hadaival és gyakran tartózkodott ezen a vidéken, amelyet a fejedelmi család részére foglalt le. Az Árpádházi királyok vadászkastélyokat építettek a környéken. Legkedveltebb helységük a mai Ráckeve területe volt, mellette Ábrahámegyháza, ahol fényes királyi vadászkastélyt emeltek. Ábraháinegyháza ugyan hamarosan elpusztult, de a kastély megmaradt és továbbra is kedvenc tartózkodási helye maradt a királyi családoknak. így. II. Lajosról Oláh Miklós neves történetírónk feljegyzéseiben azt olvassuk, hogy a király feleségével együtt mindig hosszabb időt töltött ott. De előzőleg II. Ulászló is szívesen lakott a vadászkastélyban. Ábrahámegyháza egykori helyére I. Ulászló a törökök által fenyegetett vidékről K e v i község szerb lakosait telepítette le és 1440-ben kelt alapítólevelével meghagyta őket ama régebbi kiváltságaik birtokában, amelyeket még Zsigmond és Albert királyoktól kaptak. Ezért az új községet kezdettől fogva városi rangban tartották számon. Ekkor még K i s k e v i volt a helység neve. II. Ulászló is megerősítette a kiváltságjogokat 1453-ban, mentesítve a község lakosait a harmincad fizetésétől. Ugyanezeket a jogokat biztosította számukra Mátyás király is 1458-ban kelt rendeletében, melyről 1489-ben újabb megerősítő oklevelet adott ki. II. Ulászló és II. Lajos szintén elismerték leirataikban a község kiváltságjogait. A mohácsi csatavesztés után, amikor Szapolyai Jánost választották meg a rendek királynak, K e v i város is behódolt Szapolyai n a k, ezért lakói tőle is megkapták kiváltságaik elismerését. János király oklevelében olvassuk először a község nevét R á c - K e v e-nek. Buda bevételével egyidejűleg a törökök itt is nagy pusztításokat vittek véghez a lakosság távollétében, mert a törökök érkezésének hírére, minden vagyonukat hátrahagyva, elmenekültek. Még a híres királyi vadászkastélyt sem kímélték meg a törökök. A rövid budai hadjárat után Szüle j m á n visszavonult, mire a lakosság is hazatért az üszkös 86
