Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
földterületet. Á kellemes fekvésű községben Gyulay Pálnak, Tóth Imrének, Miliályffy Kálmán színművésznek és sok más kiválóságnak volt nyaralója. POMÁZ. A községről 1293-ban kapunk először adatokat, melyek szerint a margitszigeti apácák tulajdonát képezik az itteni földek. A községgel határos A s z ó f ő t 1318-ban Becsei Imre vette meg az ősrégi O s 1 i-nemzetségből származó Németi Istvántól és Dezsőtől. A XV. században népes Nagykovácsi helység a községhez tartozott. A legrégibb időben fennállt a róni. katli. plébánia székesegyháza. Az egyházközség 40 dinárral adózott pápai tized címén. Egyik feliratát a gróf Telek i-esalád őrizte meg és illesztette kúriájának falába. A község a török uralom alatt nem pusztult el. 1695-ben is az adófizető helységek közé tartozott. A XVITT. század elején német és szerb telepesek növelték a lakosság számát. Az 1754- ben W a 11 a y Pál és a Soóscsalád voltak a föld birtokában. 1770-ben épült az új róm. kath. temnlom a régi romjain. A XVTII. század vége felé a reformátusok is tért nyernek a községben, patronii suk a Wattaycsalád, amelynek támogatásával istentiszteleteket tartanak és 1845-ben egyházat alanítanak. A W a 11 a y-család kastélyát a világháború előtt gróf Teleki Tibor lakta. SZIGETMONOSTOR. Szentendre szigetén, amelyet hajdan Rosdszigetének neveztek, települt meg a honfoglalás körüli időkben, a Rosd-nemzetség, mely Szigetmonostor földjét is bírta. A törökök uralma alatt az ország felszabadításáig nem sokat szerepel a község. Később a hódoltság idején a református vallás itt is elterjedt, 1567-ben már létezett a protestáns egyház. 1695-ből vannak a községről először adataink az adólajstromban, melynek kimutatása szerint egy portával adózik a lakosság. 1720- ban az adóösszeírás 12 adófizető házhelyet állapít meg. Később a nemesi censusban Horányi Antal szerepel mint a községi birtokok haszonélvezője. A szatmári béke után bekövetkezett katholikus ellenhatás eredményeképen itt is feloszlik a református egyház és csak később alakul meg újból. A róm kath. plébániát 1768-ban szervezik meg a hívők, 1792-ben templomot is emelnek. 1770-ben az óbudai koronauradalomé volt a község egy része. Az úrbéri szabályozás ekkor 24 28/32 telket állapít meg. Ezenkívül Horányi Antalt sorolja fel az összeírás mint földbirtokost. Ez a család 1848-ig szerepel a föld tulajdonosai között. Még egy szomorú emlékekezetü évszámot jegyzett fel a község, az 1876-ot, amikor az árvíz rombadöntötte a helység nagy részét. TAHITÓTFALU. Ezt a községet is a Rosd-nemzetség kapta birtokul, amely uralmát a honfoglalást követő időkben kiterjesztette egész Szentendre szigetére, ezenfelül az Óbuda és a Csév község közt elterülő vidéket is birtokba vette. A család egyik leszármazottja, Domokos, 1221-ben lakott Tahiban. Ez volt a rezidenciája 1237- ben és később 1266-ban is a családnak, melyet ekkor Demeter képvisel a Rosd-nemzetségből. 1185-ben Márk és Miklós nyernek birtokot Tahi és Szentendre között, amelyet a marosi földekért kapnak cserébe a királytól. A Tahi-család birtoka volt Tótfalu község is, amint ezt 1447-ből származó okiratok mutatják. Albert király 1439-ben továbbadja Pekri Franknak, miután a Tahi-család itteni ága örökösök nélkül kihalt. A Tahi—Botos-család 1447-ben kapja birtokul a helységet. 1459- ben részt kap a község földjeiből a dömsödi prépostság is. A törökök uralma 1559-ben már fennállott, amiről az adólajstrom tanúskodik. Ekkor népes község volt Tahi, mely 24 házhely után fizetett adót a töröknek. De a későbbi adókimutatásokban már jelentkezik az ozmán uralom pusztító hatása, mert 1633-ban már csak 12 háztartás fizet adót a visegrádi járás községei sorában. Még így is a legnépesebb községek közé számitott Tótfalu a vármegyében. A törökök kivonulása után két egész portával adózik. Később, 1720-ban 41 háztartás után fizetik az adót. Ebben az időben az óbudai koronabirtokok közé kerül a községhatár, amiről az 1770. évi úrbéri szabályozás jegyzőkönyvei adnak kimutatást. Ezek szerint a község 52 24/32 úrbértelekre oszlik. A szabadságharcig változatlanul a kormányjavakhoz tartozott a helység. Az 1838-i és 1876-i árvizek Tahitótfalut sem kímélték meg, mindkét esetben súlyos károk érték a lakosságot. VISE GRAD. Neve szláv eredetre vall, ez azonban nem jelenti azt, hogy itt jelentősebb szláv uralom és sűrűbb népesség létezett voína. Egyes szétszórt szláv törzsek lepték el az avarok uralma alatt a környéket és a Szvatopluk-féle vágyálom: Nagy-Moravia a magyarok megjelenésekor még csak alakulóban volt, ami tehát igen gyenge jogcím a legújabb idők nagycseh aspirációi szolgálatában. A honfoglaló magyarság Visegrád táján sem talált ellenállásra. Ma sem laknak jelentős számban északi szlávok a környéken. így a ..Magas-vár“ Visegrádi nevű kezdetleges erődítményt könnyűszerrel hatalmukba kerítették a magyar seregek. A várhegy hadászati jelentőségét hamarosan felismerték az első Árpádok is, akik erős várat emeltek a magaslaton. T. Endre 1056- ban kelt alapítólevéllel egy görög rend részére engedélyezett itt kolostort. Salamon-tornva, amelyben hagyomány szerint Szent László őriztette a pártütő Salamont, máig is éoségben megmaradt, de a későbhi korból származó várat a XTT. században már erősebb kőénítméuvekkel, falakkal, őrtornyokkal bővítették. A tatárlárás alatt elpusztult a vár és TV. Béla a tatárok kivonulása után visszatérve, új fellegvárat emelt a várhegyen, melyet Mária királynőnek ajándékozott. Ebben az időben költöznek viszsza a szerzetesek is, a régebbi görög rend utódai, akik részére IV. Béla 1257-ben új adománylevelet állít ki. Ebben már nemcsak monostorról, hanem apátságsói van szó, melyet a király Szent Endre emlékére alapított. Az apátságot 1293-ban III. Endre is megerősítette. Visegrád fénykora az Anion-ház alatt következett el. 1310-ben Székesfehérvárról idehozták a szent koronát és ettől kezdve itt őrizték nemcsak a magyar koronázási kincseket, hanem időközben a lengyel- és a német-római császárság koronáját is. A vár aljában III. Endre fényes palotát épített, amely Visegrádot csakhamar felvirágoztatta. Ebben az időben épült az úgynevezett Salamon-tornya is. A fellegvár összeköttetésben állott a királyi palotával, amelyben Európa uralkodói és legelőkelőbb urai megfordultak. A lovagkor minden fényét és pompáját fejtették itt ki az Anjou-uralkodók. A visegrádi várban zajlott le a tragikus jelenet, amelyet költőink annyiszor feldolgoztak. Az öreg Zách Felicián, hagyomány szerint azért, hogy leánya becsületén esett sérelemért bosszút álljon, karddal támadt a királyra. Erzsébet királyné karját védőleg emelte a király feje fölé, így a csapás az ő kezét érte és négy Pestvármegye Adattára. II. rész. 83 3
