Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
főembere, Laczkovics János, aki társaival együtt 1794-ben vértanúhalált szenvedett. A Bedekovicscsalád ingatlanait a lakosság között parcellázták. * SZENTMÁRTONKÁTA. Legrégibb idők óta a Kátayak birtokában van 1663-ig, amikor Keglevich Miklós kapta meg és birta hosszabb időn át. 1710-ből van adatunk az itteni róm. kath. plébániáról, mely később, 1790- ben templomot emelt. Az 1754. évi számlálás Prónay Gábort, Battha Istvánt, Fegyverneki Pált és Dinnyés Mihályt sorolja fel a birtokosok között. A szabadságharcig a Prónay-, gróf Keglevich- és a Batta-család birtokában voltak a községi földek, melyeket 1847- ben tagosítottak. A régi nemesi családok közül napjainkban Fáy, Kenessey és a Konkoly Tege nevek szerepelnek a község birtokosai sorában. TÁPIÓBICSKE. A községet a Bicske nevű család alapította az Árpádházi királyok idejében. Erről több XIII. századból eredő oklevél tanúskodik. Így 1275-ben Bikclieynek, pár évvel később Bykchének írja egy oklevél a nemzetség családnevét. Rövid ideig a Papi-család is részt kapott a birtokból, Mátyás király uralkodása alatt a Rozgonyiaké volt a község. A török hódoltság idején a váci körzethez tartozott, ekkor öszesen két ház adózott a török kincstárnak. A török uralom vége felé elpusztult a község, úgyhogy az 1695-ös összeírás az elhagyott települések között sorolja fel. A szatmári békekötés után ez a község is gyarapodásnak indul. Ebben az időben épül a róm. kath. templom, 1720-ban már 24 házhely fizet adót. 1754-ben a régi Bichkey-család utódain kívül Csernyus Pál, Bohus János a tekintélyesebb földesurak. A geneológiai adatok sok más nemesi családot neveznek meg a községben. Itt laknak Horváth István, Bárdy Mátyás, Szabó Lőrinc, Boltka István, Árky István. Húsz évvel ké sőbb Beleznay Mihály és Heilenbach János birtokában van a község határának egyrésze. 1832-ben tűz pusztítja el a helységet. Tápióbicske nevéhez fűződik a 48-as honvédseregek egyik' legszebb haditénye. Századunk elején a Bicskey kastélyt Bakach- Bessenyey Ferenc lakta. TÁPIÓGYÖRGYE. János király 1528-ban Verbőczy Istvánnak adta a községet, miután a Ferdinánd-párti Dubroviczky-családot megfosztotta birtokától. A törökök hamarosan elfoglalták ezt a vidéket és a község a budai körzetben adózott a török kincstárnak 44 házhely arányában. Buda visszafoglalása után ez a község is elpusztult, az 1690-es feljegyzések csak az üres pusztaságot regisztrálták, mint a jászberényiek tulajdonát. Később Huszár József és Bencsik József birtokában voltak a községi földek, ezekhez sorolja az 1754-es census Prónay Gábort. Az 1770-ik évi úrbéri rendezés ugyanezeket a családokat találja 55 egész úrbértelek birtokában. A Prónay-birtok a mai napig is fennáll, míg a Bencsik-kúria a Györgyey család tulajdonába ment át. TÁPIÓSÁG. A környékbeli Zsiger-pusztán ma is láthatók romjai egy várnak, mely állítólag az Árpádok idejében épült. De találtak a község határában bronzkori edényeket is, ezek arra mutatnak, hogy ókori települési hely volt a község. A hozzátartozó Csehország-telep elnevezésére pedig a hussziták letelepedésével van öszszefüggésben. A községet a legrégibb időben a Kartal-család kapta birtokul, melynek egyik tagját, Kartal Pétert 1263-ban V. István birtokvesztésre ítélte. Péter a dominiumot a Margitsziget apácazárdájának zálogosította el haszonélvezet fejében: így vonta ki magát a büntetés alól. A községi földek birtokosai ezután 1469-ben a Kartali Etele nemzetség, 1489-ben a Sülyi Borsvaiak, 1484-ben a kerékegyházi-család birtokaira nyer adományleveleket Nagylucsei Orbán püspök, miután zálogból kiváltja azokat. 1490- ben még a Nagylucseiek kezén van a birtok. A törökök uralma alatt 6 adófizető portával szerepel a község az 1632-es adókönynek kimutatásában. A törökök kiűzetése után az újratelepült Tápióságon 1720-ban 30 jobbágytelek fizet adót. Ekkoriban létesült a róm. kath. anyaegyház is. 1754- ben a Koháry-család nevén van a helység, melynek földje 39 jobbágytelekre oszlott. A Koháryaktól 1850-ben vette át egy gróf Keglevich a birtokot, mely 1870- ben gr. Szirmay Ottó tulajdonába jutott. Ez a család birta a községi földeket a legutóbbi időkig. TÁPIÓSZECSŐ. A tápiómenti községekkel együtt a Kartal nemzetség kapta ezt is birtokul az egyik árpádházi uralkodótól. Kartal Péter és Ferenc 1264-ben Kabos Tamásnak adja át a birtokot. Ennek fia, Tamás is viselte a szec.sei előnevet 1280 körül. Az okiratokban sokáig Zecho, Zechewo és Zechewod néven szerepel a község. 1456-ban Lábatlani Gergely veszi zálogba a birtokot a Perényi-családtól, mely azt mintegy húsz éven át birta. 1474-ben a Báthory-családé a község. Mátyás király idejében népes hely lehetett, amelyben országos vásárokat tartottak. Az oklevelek ezidőtájt városnak nevezik. A törökök kivonulása után másfél portával adózik. A Mária Terézia által elrendelt 1754. évi általános összeírás Eszterházy Pált és Grassalkovich Antalt nevezi meg, mint főbb birtokosokat s mellettük még Tarkó János, Németi András és mások szerepelnek a kimutatásban. Eszterházi Antal herceg 1741-ben restauráltatta a község róm. kath. templomát, mely még a török hódoltság idejében épült. A szabadságharcig a herceg Eszterházy-család domíniuma maradt a község. Tagosítást 1857-ben hajtottak végre a helységben. TÁPIÓSZELE. A honfoglalás idején már szerepet játszhatott a környék, erre mutatnak az ásatások alkalmával feltárt régi lovassírok. Későbbi eredetű, XY. századbeli maradványok tanúsága szerint a község ebben az időben a mai helyétől egy órajárásra keletre feküdt. E század végén Garai Jób, majd Dubraviczky Márkus volt itt a földesúr. A mohácsi vész utáni években Yerbőczy Istváné volt a község. A török világban 36 ház fizetett adót a császári kincstárnak, ez a szám azonban a százötven éves megszállás folyamán 5-re csökkent le. A község az ozmán uralom megszűntével teljesen elpusztult és 1690 után települt újra. A földbirtokosok nevei között ezután hosszabb időn át szerepel a Mocsáry- és a Batikcsalád, ugyancsak a Dubraviczky, Káldy és a Csernyus nevek. Később szereznek itt birtokot a Nikléczy- és Viczián-családok. Ezek a nemzetségek nagyjában a mai napig fennmaradtak a környéken. Róm. kath. templomán kívül, mely a XVIII, század közepén már megvolt, ág. ev. templom épült itt 1825-ben és református templom 1900-ban. TÁPIÓSZENTMÁRTON. Ez a történelmi műemlékekben és rendkívül értékes gyűjteményekben bővelkedő község Mátyás király halála után Pányi György 30
