Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
rendszerű település miatt máig sem tudott falujelleget ölteni a csaknem harmadfélezer lelket számláló község. Jakabszállas. 1924-ben vált ki Szabadszállás határából és alakult nagyközséggé. KEREKEGYHÁZA. A XV. század derekán mint birtok szerepel. 1481-ben a Beregmegyéből ideszármazó Dávidházicsalád birtokában találjuk. Minden jel szerint a Dávidháziak emelték a község ősi templomát, melynek azonban csak romjai maradtak ránk, minthogy a közben benépesedett helységgel együtt a török hódoltság alatt elpusztult. A XVIII, században Jászárokszállás, Fülöpszállás és Kúnszentmiklós osztozkodnak a mai helység határán, mely azonban lassankint benépesedik, úgyhogy 1858-ban önálló községgé alakul. A község megalapítása tulajdonképpen Farkas János 48-as honvédszázados nevéhez fűződik. KUNSZENTMIKLÓS. A jászkunok részére adott kiváltságlevelek Tatár-Szent-Miklós néven említik. A mohácsi vészt megelőző időkben már népes helység. A török előnyomulásának hősiesen ellenáll. Ekkor építi védelmére a helységet körülvevő földvárat, mely azonban nem sokáig tud ellenállni a török sokszoros túlerejének: 1695-ben a törökök kezére jut a körülsáncolt és hősiesen védelmezett helység, de csak rövid időre, mert Miksa főherceg hadai kiverték az ellenséget a közben még jobban megerősített földvárból. A helység azonban teljesen elpusztult: a török bosszúból felégette. 1631-ben a község új szabadalomlevelet kap II. F e r d i n á n d királytól, mert az egri káptalannál őrzött eredei kiváltságlevél Eger elfoglalásakor elveszett. 1685-ben Mere császári tábornok hadai végleg megtisztították a helységet a törököktől. A helység szétszéledt lakossága ekkor visszaköltözött az elhagyott és felperzselt határba, mely azonban az 1690. évi összeírás szerint már ismét a lakott helységek sorában szerepel. Református egyháza ekkor már hathét évtizedes múltra tekinthet vissza, a református templom azonban csak 1704-ben épült meg, amikor a község lakossága már kellően megnövekedett. A katholikus templom, melynek helyén azóta új tempóm épült, 1787-ben készül el, hét évre a plébánia megalakulása után. A XVIII, század végén a helység már egyike a jelentősebb Duna-Tisza közi településeknek. Ekkor, 1794- ben országos vásárok tartására szóló szabadalomlevelet nyer, ami fejlődését ugyancsak erőteljesen előmozdítja. A községhez tartozó számos puszta és lakott telep közül különös említés érdemel Kisbábony-puszta, mely hajdan, mint ezt Mátyás királynak egy adományleveléből tudjuk, Solt vármegyéhez tartozott. OR GO VÁNY. A középkorban kúnok lakták. 1436 és 1505 között a halasi székhez tartozott. Ezidőtájt már a népesebb kún települések sorában találjuk. Az 1559. évi török kincstári fejadólajstrom önálló községként tartja számon. A hagyomány szerint a török hódoltság alatt nyerte a nevét a helység Kargola néven ismert dűlője: Kargola ugyanis török szó "és értelme: Isten segíts! 1649-ben mint pusztát Vadászi Pál, a füleki lovasok kapitánya nyeri adományul. A helység, mely közben benépesedett, nemrég még Kúnszentmiklóshoz tartozott, mint annak külbirtoka és csak 1901-ben alakult önálló községgé. PESZÉRADACS. A török hódoltság után végrehajtott összeírásokban még nem szerepel. Az 1720. évi összeírásban találkozunk először nevével, de ekkor is: Adacs Bogyiszlóhoz, Peszér pedig Kecskeméthez tartozott. Később Adacs külön község, mely 1848-ig a ráczkevei uradalom birtoka, míg Peszér az uralkodócsalád birtokába kerül. A két puszta egyesítése 1873-ban történt, amikor is önálló községgé szervezték át. A helységhez több puszta és lakott hely tartozik. SZABADSZÁLLÁS. A XV. század végén és a XVI. század elején már népes helység. Igazolja ezt az 1559. év török kincstári fejadólajstrom is, melyben 37 adóköteles házzal szerepel. A XVI. század végén Hüszszein budai bég birtokában találjuk. A török hódoltság erősen ALBERTI. A XIV. században az Alberticsalád, illetve leányági örökösei birtokában találjuk. Bár a követviszavetette fejődésében, mert például az 1633—34. évi török adólajtromban már csak 14 adóköteles házzal szerepel. Református egyháza ekkor már fennállott. Református temploma 1628-ban épült. A hódoltság alatt mégsem pusztult el teljesen. 1703-ban a bácskai rácok rajtaütöttek a községen és 30 lakosát lemészárolták. A gyors népesedésnek indult helység 1789-ben postahivatalt kapott, 1819-ben országos vásárok tartására szóló szabadalomlevelet nyert. A községnek kolerából, tüzből, vízből is kijutott: 1746-ban kolera, 1796-ban tűzvész és 1838- ban árvíz pusztít. A község vendéglője és mészárszékének 1840 körül Petőfi Sándor apja, Petrovics István volt a bérlője, aki miután nagyobb bérösszeggel hátralékban maradt, kénytelen volt szántóföldjét a községnek átengedni. A birtok még ma is mint „Petrovics-föld“ szerepel a község nyilvántartásában. A község egyik temetőjében, az ú. n. Felsőtemetőben nyugszik Prielle Kornélia, az országos hírű szinésznő, aki egyidöben Petőfi Sándor menyasszonya volt. TASS. 1284-ben István, a királyné tárnokmestere nyeri adományul. Ekkor, mint puszta szerepel, mely az Ákos-nemzetség birtokaival határos. A későbbi századok folyamán sem tartozott a lakottabb helyes sorában, mert az 1633—34. évi török kincstári adólajtsromokban mindössze négy adóköteles házzal szerepel. Református egyháza 1626-ban már fennáll, temploma pedig 1644-ben épült. A hódoltság végszakában sem pusztul el a község, az 1690—95. évi összeírásokban ugyanis a lakott helységek között találjuk. A szatmári békekötés után benépesül. Ezidőájt nemesi község, földesurai a XVIII, században: a Yégh-család, Bernáth Zsimgond, Szemere Pál. Máriássy István, majd a Sőtér-, Fáy-, Kandó-, Szemere- és Bernáthcsaládok, a XIX. században 1848- ig: a Földváry-, Madarassy- és Bernáth-családok. 1741-ben pestis, 1820-ban tűz pusztított a községben, mely ez alkalommal porig égett. A községhez számos puszta és egyéb lakott hely tartozik. kező századok alatt lakott hely, mégsem tud községi keretet alkotni. A török hódoltság még kevés lakosságát is szétszórja. A török kitakarodása után a Sáfár-, Monori járás 25 —
