Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
per támad. Báthory István nádor ekkor a helységet három Széchifivérnek: Péternek, Prokopnak és Franknak ítélte oda. A mohácsi vész esztendejétől 1535-ben bekövetkezett haláláig Széehi István a birtok ura. Ezután egy másután Werbőczy István, Szelényi János, a Csorgoli-esalád és Ráday tulajdonába kerül. A török hódoltság alatt ugyan nem pusztult el teljesen, de csak hírmondóiban élt tovább az egykor népes helység. A szatmári békekötés után a gróf Hardek- és a báró Laffert-családok a földesurai a lassan benépesülő helységnek, melynek községi életét azonban csak 1840-től számíthatjuk, amely időpontban a lakosság és a földesurasság különvált egymástól. RÁKOSHEGY. Rákoshegy a mult század 80-as évéig a Podmaniczky-család birtokában volt. 1880-ban 477 holdat a család eladott egy vállalkozónak, aki nyomban parcellázta. Minthogy Budapesten a lakásdrágaság egyre nyomasztóbbá vált és a parcellázott házhelyek szerfölött olcsók voltak, Rákoshegy csakhamar benépesült kis családi házakkal. Az első nagysikerű parcellázást, mely a telekárak páratlan emelkedését vonta maga után a rákövetkező évtizedekben, 1924- ben és 1981-ben újabb parcellázások követték, nem kisebb sikerrel. Rákoshegy fejlődésének éppen ez az évtized adta meg tulajdonképpeni lendületét, de mindenesetre az a körülmény is közrejátszott, hogy a helység 1921-ben önálló lett. A tipikus kerti település lakói túlnyomóan intellektuális pályákról kerültek ki és feltűnően sok közöttük a nyugdíjas. Itt alkotta Kacsóh Pongrác a „János vitéz“ örökbecsű muzsikáját. A magyar zeneművészet nagyságait egyébként is vonzotta a tisztalevegőjü helység: itt töltötte gyermekéveit a korán elhunyt világhírű hegedűművész, Yecsey Ferenc, és Bartók Béla, a modern zeneszerzőgárda legkiemelkedőbb alakja is hosszú évekig Rákoshegy lakója volt. RÁKOSKERESZTÚR, Egyike a legrégibb rákosmenti községeknek. Már a bronzkorban megült hely. Honfoglaló őseink is tartósabban megtelepedtek itt. írásos nyomát létezésének azonban csak a XVII. század végéről találjuk. Az 1690. évi összeírás elhagyott helységként tünteti fel. A török pusztítás nyomait csakhamar eltünteti a betelepülő lakosság. Ekkor a Podmaniczky-család birtokában találjuk a helységet. A család itteni udvarházáról Bél Mátyás is megemlékezik 1737-ben megjelent müvében. A XVIII, század közepén Bujanovszky tábornok a helység földesura, aki Württenbergből behívott német családokat telepít a község felsőrészébe. A tábornok építtette a még ma is fennálló régi kúriát is. A XVIII, század második felében és a XIX. század első évtizedeiben tót családok is megtelepedtek a községben, mely szorgalmuknak nagyon sokat köszönhet. 1848-ig a Podmaniczky- és a Wenckheim-családok a helység földesurai. A Wenckheim- és Vigyázóbirtokok parcellázása fontos tényezője lett a község fejlődésének. A határrendezés 1867-ben történt. Különválásuk előtt Rákoshegy és Rákosliget Rákoskeresztúrhoz tartoztak. Határában ma is több lakott külterületet találunk: Agyagdűlő, Erdődűlő-Újmajor, Homoki és orgoványi szőlők, Máv-őrházak, Rózsahegy és Rózsavölgy. RÁKOSLIGET. Eredetileg munkásotthon volt. A mai Országos Társadalombiztosító Intézet elődje a Munkásbiztosító Pénztár alapította a század elején, de az ipari dekonjunktúra következtében beálló munkanélküliség házaik és telkeik eladására kényszerítette az idetelepült munkáscsaládokat. Ekkor a telep köztisztviselők, kisiparosok és kereskedők tulajdonába ment át. Fejlődése ezóta rohamos. 1907- ben már 2500 lakosa van. Ez évben önálló községgé alakul a Rákoskeresztúrhoz tartozó nyaralótelep, mely ekkor veszi fel mai nevét. Lakosságát túlnyomóan az értelmiségi osztályhoz tartozó elemek teszik. Minthogy a község területe mindössze 155 hold, fejlődésében megállóit. RÁKOSSZENTMIHÁLY. A helység Pusztaszentmihály néven Csömörhöz tartozott és ennek sorsában osztozott. Amikor a terület töiök megszállás alá került, Pusztaszentmihály valósággal menedékhelyévé vált a törökök által sanyargatott csömöri lakosságnak. De Pusztaszentmihály sem nyújthatott sokáig menedéket, eléri a török hódoltság alá került helységek sorsa: elpusztul. Az 1690. évi összeírásban az elhagyott és elpusztult községek sorában találjuk. Ezidőben a Wattay-család a helység földesura. A család feje ekkor tótokat telepít az elnéptelenedett pusztára, melyen a szorgalmas telepesek csakhamar megvetik a községi élet alapjait. A Wattay-családot több más földesúr mellett és után gróf Grassalkovich Antal követte a helység birtokában. A Grassalkovich-család csődbemenetelekor a Belga Bank, majd a bécsi Forgalmi Bank kezébe kerül a birtok. 1870-ig még Boronkay Lászlót és Lukács Antalt is ott találjuk birtokosai között. A mai értelemben vett község története tulajdonképpen a mult század hetvenes éveiben kezdődik, amikor a települési folyamat erősebb lendületet vesz. Mintegy két évtizedig minden rendszert nékülöz a házhelyek megválasztása és beépítése. Ez különösen 1888 óta vált szembeötlővé, azóta, hogy a helyiérdekű vasút kiépült és Budapestről egyre nagyobb méreteket kezdett ölteni a kitelepülés. 1890-ben már csaknem 700 lakost számlál a telep. Minthogy közigazgatási tekintetben mind nagyobb nehézségek merültek fel és a lakosság száma egyre szaparodott, leghelyesebbnek látszott, ha Pusztaszentmihály különválik Csömörtől és önálló községgé alakul. Még mielőtt ez megtörtént volna, a helység megváltoztatta nevét, minthogy a „Puszta“ most már sehogysem illett a gyors és rendezettebb fejlődés útjára került településre. 1900-ban a helység belügyminiszteri engedéllyel Rákosszentmihály nevet vette fel, de csak 1902-ben került arra sor, hogy a község kimondhatta önállósulását. Rákosszentmihályhoz ekkor még a következő telepek tartoztak: József főherceg-telep, Almássy Pál-telep, Vida-telep, Szent György-telep. Anna-telep, Krajcsovics-telep és Árpád-telep. A helyiérdekű vasút üzembehelyezése után újabb fejlődési hullám jelentkezik Rákosszentmihály életében. 1900 és 1910 között a lakosság száma kereken a duplájára emelkedett, ami természetszerűen a telekárak nagy emelkedésében is kifejezésre jutott. 1927-ben a község területe 175 holddal kevesebb lett, minthogy az eddig idetartozó Árpádtelepet Cinkotához csatolták. SASHALOM. A község, mely mindössze csak 15 éves múltra tekinthet vissza, eredetileg két telepből állt: az Ehmann- és a Huszka-telepből, melyek Cinkotának a pesti határerdőhöz csatlakozó részén keletkeztek. Sashalom történetét tulajdonképpen 1882-től számíthatjuk. Ez évben parcellázta fel Ehmann korcsmáros itteni földjeit s mint-23
