Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
sének újabb erőteljes lendületet adott. A község határához tartozó Kígyós-puszta a török hódoltság előtt önálló helység volt, mely a török világban elpusztult. Elpusztult templomának alapfalait 1900-ban tárták fel. Ugyanitt a mult század elején számos középkori eszköz és ékszer is felszínre került. Értékesebb darabjai a Nemzeti Múzeumban láthatók. ÓKÉCSKE. A török hódoltság elején még egyike a legvirágzóbb községeknek. Az 1559. évi török kincstári fejadólajstrom 44 adóköteles házát tartja nyilván. 1631-ben már fennállott itt a református egyház, aminek bizonyítéka egy még most is használatban lévő úrvacsora-pohár, mely az 1631 évszámot viseli. A török hódoltság utolsó szakában a helység gyors pusztulásnak indul, úgyhogy az 1690. évi összeírásban az elhagyott községek sorában találjuk. Ezidőtájt az Ányos-család a helység földesura. A község benépesülése még a szatmári békekötés előtt kezdetét veszi. 1704-ből származó pecsétnyomója is emellett szól. Az 1715. és 1720. évi összeírásokban Ó- és Űjkécske még együtt szerepel, s csak a század közepén kezdenek megkülönböztetést tenni a két helység között. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírásban Óltécskét a Balogh-, Hartwig-, Bencsik- és Nagy családok birtokában találjuk. A XIX. század első felében a gróf Szapáry- és Balogh-családok a legjelentősebb földesurai. Ezidőszerint nagyobb birtokosa nincs a községnek. PÄLMONOSTORA. Határában a népvándorlás idején erős földvár emelkedett, mely az előtte elterülő áthatolhatatlan mocsarakkal együtthatva tartotta távol az ellenséget. Római és honfoglaláskorabeli emlékekben is gazdag anyag került itt felszínre, bizonyítva a terület állandó lakosságát. A honfoglalás után 1847-ben szól először a helységről a krónika. Egy ekkor kelt oklevél szerint: Becsei Tőttös birtoka. Két évtizeddel később a Csegrei-család birtokában találjuk. Ekkor- Csongrád-megyéhez számítják. A XVI. században földesurai: Gyulai László, I)óczy János, majd Parlagi László. A mohácsi vész táján élénk községi élet színtere, a török hódoltság azonban még a nyomait is eltünteti fejlődésének, olyannyira, hogy a török kitakarodása után mintegy másfélévszázadig puszta marad. Ez idő alatt Monostor-puszta néven említik az összeírások. 1830- ban kezd újból benépesülni, főként dohánytermelő gazdákkal. 1838-ban a község helyi káplánságot kap, mely mindjárt az anyakönyvvezetést is ellátja. 1848-ig báró Orczy Béla birtokában találjuk a községet. Később egy bécsi bankár, majd őrgróf Pallavicini Sándor tulajdonába ment át a birtok. Ma is a Pallavieini-család a helység legnagyobb birtokosa. 1896-ban a helység lakói is jelentős birtoktesteket váltottak magukhoz. SZÁNK. A helység a mult században keletkezett. Annál régebbi település a határához tartozó Móriczpát-puszta, mely már a középkorban fennállott. Mint önálló helység előbb Móriczpáta, majd Móriczgáttya néven szerepelt. 1411-ben a Gőallyaicsalád birtokában találjuk. A török hódoltság alatt elpusztult és azóta is puszta, míg az ugyancsak pusztaként szereplő Szánk a mult században önálló helységgé alakult. CINKOTA. A honfogalás után egyike hazánk legrégebben lakott helyeinek. 1074-ben határában folyt le Salamon király és Béla fia között a döntő ütközet, mely Salamon vereségével végződött. Itt nyugszik a véres ütközet során elesett Ernyei bán, aki Salamon királynak egyik legkedveltebb embere volt. A helységet 1283-ban a nyúlszigeti apácák birtokában találjuk. A következő századokban a községi élet keretei kialakulnak, de a török hódoltság véget vet a településnek: lakói szétszóródnak, elhagyott épületei beomlanak. A szatmári békekötés után ismét élet költözik az elpusztult helységbe. Felvidéki töt családok költöznek ide. Az első telepesek 1709-ben vernek tanyát itt s ugyanez évben, minthogy evangélikusok voltak, evangélikus templomot is emelnek. 1754-ben Beniczky Tamás a helység földesura, akinek utódai mindmáig is leginkább birtokosai maradtak a községnek. 1849-ben ismét véres ütközet színhelye Cinkota határa. Április 11- én itt aratott Aulich tábornok fényes győzelmet a magyarok ellen fordult Jellasich horvát bán szerezsánjain. A szabadságharc után, de különösen a kiegyezést követő évtizedekben Cinkota egyenletes fejlődésnek indul. Egyre belterjesebbé váló mezőgazdaságának a TISZAÜJFALU. A XVIII, században még gyéren lakott puszta. A mult század első felében aztjin lassan benépesül. Lakosságát ekkor kizárólag dohánytermelő gazdák teszik. 1848- ig gróf Károlyi István birtokában találjuk a községet. ŰJKÉCSKE. 1720-ig, amely időpontig mindig Ókécskével szerepel, mint pusztát tartják számon összeírásaink. Ezidőtájt kezd benépesülni, amikor az abonyi közbirtokosság egyszerre 300 családot telepít itt le. Gyorsan növekvő lakossága 1741- ben templomot emel, 1743-ban plébániát kap, az anyakönyvvezetés azonban csak 1760-ban indul meg. A XVIII, században a Balogh-, Bencsik-, Hartwig- és a Nagycsaládok birtokában találjuk a községet, a XIX. század első felében pedig a báró Ürményi, gróf Szapáry-, gróf Hunyady- és a Balogh-családok a legjelentősebb birtokosai. A községhez több puszta és dűlő tartozik. rohamosan fejlődő Budapest lesz a legjobb piaca. Ez a körülmény a cinkotai földárak feltűnő emelkedésében is kifejezésre jutott. A helység mai gyorsiramú fejlődését azonban tulajdonképpen a helyiérdekű vasút kiépítése indítja meg. Ezáltal a szépfekvésü, ózondús levegőjű terület olyan közel kerüt a zsúfoltan települt Budapesthez, hogy az ezidőtájt végrehajtott nagyszabású parcellázások teljes sikerre vezethettek itt: százával költöztek ide az olcsó saját otthonra vágyó fővárosi családok. 1910 és 1930 között a tényleges szaporodás 1365, a természetes szaporodás 751 volt. Cinkota népsűrűsége ennek ellenére sem mondható nagynak, mert 1 km2-re mindössze 398 lélek esik. A helységhez tartozó Árpádföld lakossága mintegy 800 lélek. Nemrég még Sashalom és Mátyásföld is Cinkotához tartozott: Sashalom 1923-ban, Mátyásföld 1933-ban vált el Cinkotától és alakult át önálló községgé. CSEPEL. Kevés helység jutott olyan kiemelkedő jelentőségre a vezérek korában, mint Csepel. Árpád politikai és katonai lángelméje azonnal felismerte, hogy alig akadhat alkalmasabb hely az új hazában a hatalmas dunai szigetnél, hol úgy vetheti meg lábát, hogy há-Központi járás 21
