Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
ból. Katholikus temploma 1746-ban épül. A XIX. század elején itt plébánoskodott egyetemi tanársága előtt rövid ideig Fejér György, a Codex Diplomaticus tudós szerzője. 1843-ban nagy tűzvész pusztított a községben. Itt végezték ki a szabadságharc honvédéi az árúláson tettenért Miskey tinnyei szolgabírót. A község régi, könyvtáráról és műkincseiről híres kastélyának legutóbb a tragikus véget ért gróf Tisza István volt a gazdája. NAGYTÉTÉNY. A középkor derekáig vezethető vissza mai települése. Plébániája már 1332-ben fennállott és a veszprémi püspökséghez tartozott. Ezidőtájt azonban csak egy Tétény név alatt ismert helység volt. Ezt 1405-ben a Kapronczai-család kapja királyi adományként Zsigmondiéi, aki 1409-ben azonban viszaveszi a birtokot és kókai Kácsi János jószágaival kárpótolja a Kapronczaiakat. A XV. század elején hol Pest-, hol meg Fejér-megyéhez számítják a községet, mely egy századdal később, 1525-ben, amikor ákosházi Sárkány Ambrus tulajdonában találjuk, városi kiváltságokhoz jut. A török hódoltság egyszeriben véget vet virágzásának, olyanynyira, hogy az 1690. évi összeírás mit sem tud róla. Mégcsak az elpusztult vagy elhagyott községek sorában sem találjuk. 1712- ben települ ismét és 1720-ban már a nemes községek között szerepel. 1739-ben báró Száraz György nevén találjuk a települést, mely földesura jóvoltából csakhamar kápolnához, majd 1742-ben római katholikus templomhoz jut. A század második felében a Tahy-család, majd később a báró Pacassi-, a gróf Hadik- és a báró Rudnyánszky-családok birtoka. 1849 januárjában itt vonult vissza Buda felé Görgey, de egy seregteste, mely Zambelly ezredes vezetése alatt állott, még visszavonultában is győzelmet arat Edelsheim draganyosain. A község közepén régi épület áll, melyről azt tartja a hagyomány, hogy Mátyás király építette volt annak idején vadászfalkája számára. Innen is a neve: kutyavár. Ma cselédlakásul használják. A község határában katonai gyakorlótér van. PÂTY. A honfoglalás előtti időkben is már lakott hely, mint ezt a határában feltárt gazdag régészeti anyag: őskori edények, fegyverszerszámok és régi pénzek igazolják. A középkorban okleveleinkben is többször szerepel. 1342-ben Paagli alakban ismerik. Ezidőtájt a telki apátsághoz tartozik, de csakhamar a tergebeczi Dobák-esalád birtokába kerül. Az utolsó Dobáknak 1404-ben bekövetkezett halála után Kővári Pál és Kiscsalomjai János fia, Valkán tulajdonába megy át mint királyi adomány. Református egyháza már 1626-ban fennáll és papjai névsorát 1640-től ismerjük. A török hódoltság, ha fölötte sem mult el nyomtalanul, mégis a lakott községek sorában hagyta meg. A XVIII, század folyamán, amikor a gróf Koháry- és a Bosnyák-család birtokában találjuk, benépesülése igen erőteljes. 1770- ben a telki apátságnak is jelentős birtokai vannak itt. Református temploma 1783-ban épül. Nevezetes épülete a községnek az 1825-ben épített Splényi-kastély, melynek kerti vasrácsa 350 régi puskacsőből áll, ami a Bach-korszak alatt a kastély tulajdonosait gyanússá tette és fegyverrejtegetés címén már-már eljárás indult ellenük. Országos nevezetessége még a kastélynak: 7000 kötetes könyvtára, rendkívül gazdag és nagybecsű érem-, metszet- és ásványgyüjteménye, valamint régi mesterek müveiben bővelkedő képtára. PERBÁL. Nevét Perbaldus remetétől, Szent István gyóntatójától vette. A szentéletü remete öreg korára ide vonult vissza. Híre valóságos zarándokhellyé tette remetelakát. Sokan hívei közül le is telepedtek, hogy állandóan közelében lehessenek a példáséletü barátnak. A település az Aynárdnemzetség ősi birtoka. Plébániája 1332-ben már fennállott, de minden valószínűség szerint jóval korábban keletkezett. A XIV. században a veszprémi püspökség budai főesperesi kerületéhez tartozott. Ezidőtájt Prebor néven említik okleveleink és az Aynárdnemzetségből származó Atyai-, Kükéi Ainárdfi- és a Görögmezei Vér-családok a földesurai, de Atyai Szár János felségárulása és Kükéi János gyermektelensége miatt 1401-ben a Maróthi-család kezére kerül. 1401—1405. évi oklevelek templomát is említik, mely Szent Miklós tiszteletére épült. A török , hódoltság első századában pusztaként szerepel a török kincstári adólajstromokban. Keresztény lakosai ezidőtájt nincsenek. A török iga lerázása után elhagyott hely. Az 1690—95. évi összeírások mégsem emlékeznek róla. Még 1737- ben is lakatlan puszta. Ezidőtájt a telki apátság birtokában találjuk. A következő években ismét betelepül. 1744-ben már anyakönyvet is vezet az új község 1753-ban a plébánia is új életre támad. 1842 augusztusában a község úgyszólván teljesen leégett, de néhány évtized alatt ismét felépült. PESTHIDEGKŰT. A tatárjárás előtt királyi birtok. A tatár elvonulása után IV. Béla a margitszigeti apácáknak juttatja egy más birtok fejében. A török hódoltság első századában a Budai szandzsákhoz tartozik, mely mint pusztát tartja számon kincstári adólajstromaiban. Az 1690. évi összeírás az elhagyott községek között tünteti fel, de a XVIII, század első évtizedeiben ismét a lakott községek sorában találjuk. Lakói ekkor már valamennyien németek. Római katholikus plébániája és plébániatemploma 1736-ban létesül, habár a község határában látható templomrom, mely a XVII. századból származik, amellett szól, hogy a török hódoltság alatt is lakták a területet. A községhez tartozik Máriaremete, mely egyike az ország leglátogatottabb búcsújáróhelyeinek. Szentkútja és temploma 1899-ben épült. Máriaremete mint kirándulóhely is rendkívül kedvelt, mert hegyek között megbúvó vidéke és ózondús, pormentes levegője a testnek is üdülést nyújt. PILISSZENTIVÁN. Településtörténete csak rövid múltra tekinthet vissza, de benépesülése annál gyorsabb volt. 1737-ben még mint pusztát tartják számon telekjogi feljegyzéseink. Ekkor a budai Szent Ágoston-rendi apácák tulajdona. A század közepén kezd benépesülni, ligyhogy 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával felvett jegyzőkönyvekben már helységként szerepel. Katholikus temploma 1780- ban épült. Gyorsabb benépesülésének főként a határában feltárt, sok munkást foglalkoztató kőszénbánya adott nagy lendületet. PILIS VÖRÖS VÁR, A XVI. század elején ülik meg a mai község helyét az első települők, bár határa már a római időkben megszállt hely. A török hódoltságon viszonylag kevés kárral vészel át. A török kitakarodása után a község gyors fejlődésnek indul. Az 1690. évi öszszeíráskor lakói között postamestert is találunk, ami arra mutat, hogy postaállomás is volt a községben. Katholikus temploma 9
