Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
GYÓN. Már a tatárjárás előtti időkben ismert település. IV. Béla Íródeákjáé volt. Kápolnájáról is tudunk. A tatár teljesen feldúlta, do a XV. század közepén ismét lakott hely. A törökjárás alatt valószínűleg újból elpusztult, mert az 1690. évi összeírás nem tesz róla említést. A XVIII, század második negyedében dabasi Halász Péter a község földesura, aki református települőkkel népesíti be. A későbbi évtizedek folyamán áttérések és újabb beköltözések folytán az ágostai evangélikusok jutnak többségre. Templomuk 1783-ban épül fel. KAKUCS. Minden jel arra mutat, hogy már a középkorban települt hely, de a törökjárás elpusztította. Az 1690. évi összeírásban még birtokosa neve sem szerepel. Az 1715— 20. évi conscriptio sem tesz róla említést. A XVIII, század közepén a puszta Mária Terézia adományozása folytán gróf Grassalkovich Antal tulajdonába megy át, de benépesítése csak a XVIII, század hetvenes éveiben indul meg. Ez azonban már herceg Grassalkovich Antal nevéhez fűződik. A község, melyhez Inács- és Csikós-puszta is hozzátartozik, ez idő óta a gödöllői uradalomhoz tartozik. LADÁNYBENE. A felszínre került ásatási leletek arra mutatnak, hogy a község területe már a honfoglalás előtti időkben emberi település színhelye volt. Történetileg igazolt első tulajdonosai a jászladányiak voltak, majd Lajosmizséliez került, amíg önálló községgé nem alakult. Ez a mult század második felében következett be. Rohamos fejlődésére mi sem jellemzőbb, minthogy 1876-ban még csak 60 lelket számlált, ma pedig már csaknem harmadfélezer lakosa van. LAJOSMIZSE. A helység, mely Lajos- és Mizsepuszták, valamint Bene-puszta egyrészének egyesüléséből alakult, Kun László király utolsó nádorától, a vad Mizsétől kapta nevét. A középkor második felében a kunok egyik legjelentékenyebb központja, melyhez egyidőben Kunszentmiklós is hozzátartozott. Gazdagságára utal az a feljegyzés is, mely szerint 1469-ben 53 arany forintot fizetett királyi adóba. A török hódoltság fejadólajstromában is szerepel még, de a másfélévszázados megszállás véget vet virágzásának. Ekkor Jászberény birtokában találjuk a két pusztát, amelyeken a XIX. század második felében erőteljes telepítés indul meg. Lajosmizsének, amelytől közben Ladánybenepuszta különvált, ma már több mint 11.000 lakosa van. ÓCSA, Már Arpádházi királyaink alatt lakott terület, de oklevelekben csak a XV. században szerepel először. Ekkor még Olcha néven ismeretes. Átmeneti román-gót stílusban épült református temploma a XIII. századból származik és egyike legbecsesebb műemlékeinknek. A reformáció előtt az épület katholikus templom volt, mely a XVII. század első negyedében ment át a református vallásra áttért lakosságból alakult egyházközség tulajdonába. A helység, mely 1620-ban már Ócsa néven szerepel pecsétnyomóján, a török hódoltság alatt úgyszólván teljesen elpusztult, de a XVII. század utolsó évtizedében végrehajtott öszszeírásokban már ismét a lakott községek sorában szerepel. Temetőjében nyugszik az 1849-ben kivégzett Halászi Károly tanító, aki mint honvédszázados küzdött a magyar szabadságharcban. A községhez tartozik Alsópakony és Felsőbabád puszta. ÖRKÉNY. A XV. századból kelt okleveinkben hol mint Ewrkyn, hol pedig mint Ewrken néven szerepel. 1424-ben Zsigmond király Borbála királynénak adományozta. A század végén II. Ulászló király jóvoltából a Haraszti-család birtokába kerül a helység, mely a török hódoltság alatt ismét elnéptelenedik. A XVIII, század húszas éveiben gróf Grassalkovich Antal tulajdonába megy át, de csak 1784 után népesül be újra, 'amikor herceg Grassalkovich Antal hozzálát uradalmai újjászervezéséhez. Az utolsó Grassalkovich halála után báró Sina Simon veszi meg a gazdag Örkényi uradalmat. Sina báró örökösei után a Belga Bank, majd özv. Várady Gáborné tulajdonába megy át a 16.000 holdas birtok, melyből a mult század utolsó negyedében a katonai kincstár mintegy 2300 holdat tüzérségi és gyalogsági lőtér céljaira megvásárol. A községhez több major tartozik. PUSZTAVACS. Első okmányszerü említése a XV. században történik, amikor a helységet a Neniai Kolos-család adományul nyeri. Ekkor Vatya és Tördemez puszta is hozzátartozik. I. Ulászló király megerősíti a Kolos-család adománylevelét Vacs helységre, melyből a sápi Harczacsalád is részt kap. A község ez időben keletkezett temploma ma romokban hever. A török hódoltság itt is mindent rombadöntött, úgyhogy az egykor virágzó község az 1690. évi összeíráskor teljesen lakatlan. Ezidőtájt még Alsó- és Felsővacs néven szerepel és a Koháry grófok birtoka. Majd a Coburg hercegek szerzik meg tulajdonjogát, mely a hozzátartozó számos majorral együtt ma is nagyrészt a Szász-Coburg-Góthai hercegi családé. SÁRI. A XVI század elején már fejlődésnek indult helység, de a török hódoltság itt is mindent letarolt. Az 1690. és az 1695. évi összeírás a lakatlan községek sorában tünteti fel. 1715-ben települ be újból, főként tótokkal. Legrégibb pecsétnyomója 1719-ből származik. — Ugyanez évben katholikus anyakönyvezése is megindul. TATÁRSZENTGYÖRGY. Először a XVI. század közepén a török kincstári fejadólajstromokban találjuk írásos nyomát. A török hódoltság alatt teljesen elpusztul. Ekkor a Máriássy-család birtoka, majd a kecskemétiek bérlik, hogy 1727-ben gróf Grassalkovich Antal kezére kerüljön. A gróf 1751-ben megkezdi a helység benépesítését, de a település csak fiának, herceg Grassalkovich Antalnak következetes intézkedéseivel vesz erősebb lendületet. A község 1848-ig a gödöllői uradalomhoz tartozott. Az úrbéri és legelőelkülönítés 1859-ben történt. A községhez tartozik Baracspuszta, mely egy középkori templom romjaival régi településre útal. 1440- ben Barócz néven szerepel és a török hódoltság alatt ugyancsak elpusztul. ŰJHARTYÁN. A XV. sz. végén szerepel először okmányainkban. Ekkor még Kakuccsal együtt említik. A török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedik. Az 1690. évi összeírás egyetlen lelket sem talál területén. Amikor azonban 1728-ban gróf 5
