Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Szamosi József: Pestvármegye népművészete
Pingáláshoz porfestéket használnak. (Kalocsán vásárolják.) Színeik elnevezése leggyakrabban: homokződ, pántlikapiros, császársárga, barátszín, égszínkék, bársonypiros, tüzessárga. Legáltalánosabb motívum a rózsa, igen sok változatát festik^ tetejes rúzsa, ágas rúzsa, szives rúzsa, csillagos rúzsa, pöttyös rúzsa, pülés (pillés, lepkés) rúzsa, leveles rúzsa stb. Bekezdő dísz leginkább a szalagos rúzsa, ebből indul ki a virágos inda. (Ezt a virágcsokrot a renaissance használta.) Egyéb kedvelt virágmotívumok : a gyöngyvirág, akácvirág, szarkaláb, nefelejcs, harangvirág, liliom, lenvirág, rózsabimbó. De nemcsak virágornamentika ez a művészet. Számtalanszor ábrázolnak figurális dolgokat (madár, lepke) s itt nyilvánul meg nagyszerű stilizáló készségük, felfogásuk naív bája, mely valóban gyönyorKouieto. uiyan páratlanul gazdag ez a díszítőkedv, annyi a szín, az ötlet, játékosság benne, mely az arab dekoratív művészet ezerszer megcsodált arabeszkjeit juttatja eszünkbe. Egy formát kétszer szinte soha nem használnak s ha másban nem is, legalább a színezésben másítanak. Kis magyar sziget Homokmégy, falfestő művészete „ősi eredetű ó-ázsiai művészet, melynek gyökereit ezeréves japán és kínai selyemszövetek ornamentikájában találhatjuk fel“. (Novák József Lajos. Ért. 1909.) Kicsit talán romantikus ez a megállapítás, annyi azonban bizonyos, hogy a homokmégyi pingálás a magyar népi díszítőkedv egyik legszebb hajtása. Falfestés motívumok. (Homokmégy.) Tavaszbúza, 2. búzakalász, , 4. és 6. rózsa, 5. gyöngyvirág, 7. galamb, 8. cseresznye-ág. Viselet. Meg kell emlékeznünk még a pestmegyei ruhaviseletről. A magyar népviseletet ősi műveltségünk egyik sajátos emlékének kell számontartanunk. Egyes ruhadarabokról s éppen a legjelentősebbekről (suba, szűr, ködmön, bekecs) már szólottunk. Itt csupán arra szorítkozunk, hogy megmutassuk, milyen az általános népviselet Pest megyében. Elsőbben szóljunk a „fehérnépről“. Az aszszonyok fejkendőt használnak, ősi ruhadarab s használatuk azzal a néphittel kapcsolatos, mely az asszonyok hajának ősidők óta varázserőt tulajdonít. Fejkötőt (főkötő) otthon viselnek, puha vászon v. gyolcsból készül. Utcára csak fejkendőben illendő menni. A párta (szláv eredetű szó) a szüzeket megillető virágkoszorú emlékeképpen maradt meg, gyűrűalakú, gyöngyökkel ékesített, amelyről hátul selyempántlikák lógnak. A pártafélék az úri-osztályból szállottak le a néphez. A női nem alsóruhájának anyaga a kenderés len vászon. (A kender-szó bolgár-török, a vászon és ing (ineg, ümög) iráni eredetű jövevény szavak). A pendely az alsótestet takarja. Az alföldi asszonyi nép felsőruhája a rokolya, mely nem más, mint színes pendely. A szoknya leghosszabb a Duna-Tisza közön, kivétel a Pest megye északi, nemzetiségű területei; ahol a sokkal rövidebb „bokorugró“ szoknya a divatos. Színes-szoknyát csak leányok viselnek, legszívesebben piros, kék és fehér színűt apró virágokkal, vagy pöttyökkel, babokkal tarkázva (babos-szoknya). Az asszonyok csak hosszú, bőszabású, feketeszínű szoknyát hordanak. Szoknyáik csipőben ráncba-szedett (lerakott szoknya). Valószínűen úri-polgári viselet egyszerűsödött formái a felső testet takaró rékli vagy blúz. Egyes vidékeken a felső ing hosszú, csípőig érő, derékban egyenes, szűkujjú. Ezeken az ingnyak felett felálló gallér van, az ujjak kézelősek, ebből kettős ráncolás van, sokszor hímzéssel szépített. Boldog községben a réklik mindig hímzettek és fehér színűek. A rövid női inget ingváll-nak nevezik. Manapság ünnepen viselik s ezért gazdag hímzések, csipkék díszítik. Különösen szépek a boldogi menyecskék ingvállai. Ünnepen és hétköznap egyaránt viselik a szoknya felett a kötőt vagy előkötőt (kötényt). Ezeket rendszerint szépen hímezték. Manapság a bolti vászonanyag mintás. Téli időben az asszonyok, leányok kisbundát, bekecset (ujjatlan), ködmönt (ujjast) hordanak, újabban ezeket az ősi magyar ruhadarabokat mindinkább kiszorítja az olcsóbb nagykendő, mely gyapjúfonalból horgolással v. kötéssel készül újmódi eltanult technikákkal. A pestmegyei férfiak fekete vagy fehér báránybőr-bői készült sapkát, sipkát, kucsmát hordanak fejükön. A kalap anyaga a nemez, amelyet bárány-juhgyapjúból és marhaszőrből készítenek a kalaposmesterek. Különösen a mult században a 48-as honvédtábornokok kalapja után készült „Kossuth-kalapot“ viselték különösen a Duna-Tisza közén a gyűlölt Bach-uralom elleni tüntetésképpen. Elég széles karimájú forma, kevesen bár, de még napjainkban is viselik. A süvegből (bolgár-török eredetű szó) alakultak ki a kiskarimájú pörge-kalapok. A Kiskúnságban a kúnok jellegzetes magas alakú kúnkalapokat hordanak. (Fülöp-165
