Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Szamosi József: Pestvármegye népművészete
tőben. Ezeken az alsó rész teljesen dísztelen, felette félkörívesen zártnyolc-sugaru napkorong. A kopjafák teteje (koronája) rendesen tulipán formában végződik, de azért a legváltozatosabb motívumok egész sorával is találkozunk. Van mákforma, levélalak s a református temetőkben a csillag. Újabban már a hősiemlékeket is utánzó fa-fejfákat is látni s mindinkább elhagyják a szép vésett, karcolt díszítéseket. Egy-egy falu vagy városnak szinte saját, külön-ízlésű, temetői fejfái, kopjafái vannak. Egyforma a gyermek és felnőtt, férfi- asszony fejfája is (kivételek a Hartai kopjafák,) inkább csak a faragott, vésett (ritkán festett) díszítés különféle. A kopjafák, fejfák vastagrésze, díszítésének gazdagsága mondja meg az elhúnyt vagyoni állapotát. A szegénynek keskeny, kevéssé faragott, dísztelen fejfa jut csupán. A félkörös, vagy egyenes tetejű tetejébe fémlemezt alkalmaznak, ne csurogjon a fába. Sajnos a kopjafák használata kiveszőben van. S kevés remény van arra, hogy mégegyszer szokássá váljék országszerte. Faragott keresztes fejfák Pest megyében nincsenek, palóc vidékeken azonban igen elterjedtek, erősen barokkos motiválással. Mivel a magyar ember mindig sokat adott arra, hogy a háza tája tiszta és szép legyen, azért a legritkább esetben tatálunk legalább valami kis k'Hfl dísz nélküli kapufélfát, rí W Ha már a bálványfát nem Kapufélfák. — ókécske. is faragják, legalább ezt a kis deszkadarabot szebbé, ízlésesebbé teszik. A díszítés sokszor igen egyszerű, egy pár hullámvonal. Szögletességét így elveszítve, mindjárt szebbet mutat. Legtöbbször S alakú hullámvonal a dísz. Ilyeneket Ujkécskén és díszesebb formában Ókécskén látunk. Ezeknél a kapubálványoknál még nem maga a bálvány díszes, hanem csak rászögezett deszka, mely az esővíztől védi az oszlopfát. Sok esetben a kapubálványfa oldalait már tagozzák, vagy a eleje tagozódik. Ezek az ú. n. „galambos bálványfák11. A legegyszerűbb alakja az első kapu- ATtea félfa, ugyanennek a fejlettebb alak))'■€ ja is ezen az ábrán a második. Válj[ii\\ m tozatosabb és formákban is gazda- Ú'TM gabb csoportba azok a kapubálványwr fák tartoznak, amelyeknél mind a Kapufélfák. , Pócsmegyer. két oldal egyformán tagozott. A kapubálványok fejei legkülönfélébb formák: hegyével lefelé fordított szív (TJszod), tulipánkehely-formák (Harta, Ordas), kerek és körvégűek (Úszód, Fülöpszállás, Dunapataj), bóbitásformák stb. Úszód. Ordas. Ordas. Kapubálványok. A két oldalról faragott bálványfáknál sokkal komolyabbak, művészi szempontból érdekesebbek a négy oldalról tagozottak. Ezek — a kopjafákkal együtt — a magyar népművészet legszebb fa-munkái közé tartoznak. Bóbitásfejü, négyoldalról tagozott bálványokat találunk Gedérlakon. A bóbita (üstök) is sokféle alakú lehet: alapjával felfelé fordított csonkagula, virágkehely, (sváb falvakban, Vecsésen inkább kereszt) szív, lóhere és csillagalakzat. (Ugyanolyanok a ref. temetők kopjafái.) Nagy számmal találhatók ezek a pestmegyei falvakban: Üllő, Makád, Fülöpszállás, Vecsés, Harta, Ujkécske, Monor, Csepel, Ecser. Különösen a sváb lakosú Vecsésen találunk igen szép, ref. temetők kopjafáiról ismert — Ecser- L ll°’ ' ecsés, ,, , „,, , ., ,. , Pestm.-i kapubálványok, balvanyfakat. Ahogy a svábok egyszerre átvették a magyar paraszt ősi ruháit, pl. a subát, pörge kalapot, zsinóros magyar nadrágot, rámás csizmát (Budaörs, Solymár), épúgy vették át magyar kapuk faragásait is. Ritkábban találni esztergályozott kapufélfákat, ezeknek a gazdája rendesen esztergályos mester, aki maga faragta kapuja díszének Vecsésen emberfejet ábrázoló kapubálvány is előfordul. Az egyik kapufélfa pörgekalapos, bajuszos legényfejet ábrázol, a másik bekötött fejű menyecskét. Bőrmunkák. A bőrök feldolgozásában legnagyobb tökéletességre a törökfajú népek tettek szert. Szűcs, ködmen (ködmön), szirony szavaink török eredetűek, „bizonyságául annak, hogy ez a vadásznomád életben gyökerező mesterség több, mint évezredes múltra tekinthet vissza népünk, pontosabban pásztoraink s parasztszűcseink körében“. (Bátliy Zs., Magy. Népv. I. 329. o.) Ma már persze hanyatlásnak indult ez az ősi mesterség. Parasztszűcseink tudománya is pásztorgyakorlatból való átvétel. A juhászok — Hortobágyon csakúgy, mint Bugacon — maguk készítették ki a bőrt és maguk is varrták meg ruhának vagy egyéb használati tárgynak. Dolgozatunkban nem térhetünk ki minden ősi bőrmunkára, bőrruhára, — hátibőr, mejjbőr — csak azokra, melyeken a népi díszítőművészetet leginkább bemutathatjuk: suba, ködw.ön, bekecs. A pásztorok, juhászok kutyabőrből vagy hasiból (elvetélt bárány bőre) — hosszúra hasogatott szíjakból fonják a karikást. Százados mesterkedés 157
