Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Demtsa Pál: A vármegye egészségügye
gyermekek a helytelen táplálás és annak következtében előállott betegség folytán tömegesen halnak el. Nem könnyű dolog az ilyen tanyai külső területekre bábákat letelepíteni, mert még ma is előfordul az, hogy a meghirdetett állásra pályázó nem akad- Véleményem szerint a tanyai bábáknak több fizetést kellene megállapítani és azonkívül a fizetésre képtelen szülőnőnél a bába járandóságát a községnek, vagy a városnak kellene megfizetni. Törvényhatóságunk természetes szaporodása sajnos még most is csökkenő tendenciát mutat. Tudom, hogy nem teszi élvezetessé ezt a kis leírást, ha sok száraz számot említek, de azért néhányat kénytelen vagyok bemondani, annak illusztrálására, hogy a születés csökkenésben van, így 1925-ben 33.994 gyermek született, 1936-ban pedig csak 25.425, ennek a születéscsökkenésnek az oka igen mélyreható és az egészségügyi igazgatás keretein kivül van. Köztudomású, hogy oka gazdasági és a nyugatról beszivárgott etikai és morális felfogás. Ami pedig a fogantatásoknak az eltüntetésére vonatkozik, kijelenthetem, hogy a bábák ebből a szempontból nem annyira kártékonyak, mint amennyire azt a közfelfogás tartja. Merem állítani azt, hogy egyetlen olyan hatósági bábánk sincs, aki ilyennel foglalkozni merne. Állandó gondunk van a tilos műtéteknek a kinyomozására és meglehetős eredménnyel végezzük is ezt, csak sajnos a megtorlás nem a közigazgatási hatóság ügykörébe tartozik. Bár a születések száma csökkent, azonban a törvényhatóság különböző részein lévő zöldkeresztes védőnők és Stefánia fiók védőintézetek hasznothozó munkája meglátszik a csecsemőhalálozás nagymérvű csökkenésén. így pld. 1925- ben 5505 egy éven aluli gyermek halt meg, míg 1936-ban 3264, tehát amint látjuk, sokkal nagyobb a javulás, mint amennyi természetes volna a 925-ös állapothoz képest. Falun a csecsemőhalandóság legfőbb oka a helytelen táplálásból származik, ugyanis egyrészt az anyatejjel való túltáplálást még akkor sem akarják a szülők elhinni, amikor ezt orvos állapítja meg és a gyermeknek a sírását a jó öreg szomszédasszony tanácsára éhségnek minősítik és még fokozottabban adnak neki tejet, másrészt pedig a mesterséges táplálásnál egyrészt a helytelen táplálék, másrészt pedig annak tisztátalan elkészítése okozója számtalan pici gyermek halálának. Igen célszerű dolog volna, akár az egészségházakkal kapcsolatban, akár pedig nagyobb községekben néhány ágyas csecsemőkórháznak a létesítése, mert itt orvos felügyelete mellett szakszerű keze lésen kívül a gyermekek finom szervezetének megfelelő és tiszta táplálékot kapnának. Ami a törvényhatóság területén a fertőző megbetegedéseket illeti* dacára annak, hogy járványkórházaink nincsenek, tehát a fertőző beteget a környezetéből kiemelni nem tudjuk, mégis teljes mértékben megnyugtató. így pld. csak két fertőző betegségre óhajtom a figyelmet felhívni; az egyik a roncsoló toroklob. Ebben a betegségben 1930-ban 3604 gyerek betegedett meg és ezek közül 186 halt meg. 19Ş7-ben, amikor már a preventív védoltásokat bevezettük, csak 1364 megbetegedés volt és 56 haláleset. Ez az utóbbi szám aránylag magas és ezek között a betegek között igen nagy számmal voltak olyanok, akik idegen törvényhatóság területéről vándoroltak be, ahol még a védoltásokat nem végezték kötelezően, s így előfordult sokszor, hogy a védoltott gyermekek közé védoltatlan gyermekek jöttek és így ezek sokkal könnyebben kapták meg ezt a betegséget. A Belügyminiszter úr most rendezte a dypthéria védoltásnak a kérdését, amennyiben most már országosan kötelezővé tette azt a rendszert, amit mi már hosszú évek óta bevezettünk. Az egészen biztos, hogy a törvényhatóság területén egyetlen olyan gyermeket találni nem lehet, akit preventív oltásban nem részesítettek. Hogy ezeknek a pontosan végrehajtott preventív intézkedéseknek dacára még most is elég tekintélyes roncsoló toroklob fordul elő, ennek az oka igen sok esetben az, hogy ez a tipikusan gyerekbetegség még csak meglepetést se kelt azzal, hogy a gyermekkoron messze túllevő, sokszor 35—40 éves embereket támad meg, de szerencsére ebben a korban tragédiát már egyáltalán nem okoz. Hasihagymáz előfordulása igen szeszélyes számokat mutat, így pld. 1932-ben 2708 eset volt és ezek közül 302-en haltak meg, 1937-ben 1631 eset 68 halálozással. Törvényhatóságunk területe typhus szempontjából egyike a legkedvezőbb helyzetben van. Járványkórház hiányában a fertőzés megakadályozására már 15 éve typhus elleni védoltásokat alkalmazunk a lehető legjobb eredménynyel. Ezeket a védoltásokat azért volt nehéz elvégezni, mert teljes védettséget csak háromszori oltás által lehetett elérni. Végtelen hálával vagyunk kötelezve az Országos Közegészségügyi Intézetnek, mert most olyan védoltó anyagot hozott forgalomba, amellyel egyszeri oltással védettséget lehet elérni. Törvényhatóságunk területén nem kis mértékben okozza a legszigorúbb megelőzést célzó munkánk dacára a tömegesebb megbetegedést: a járványkórházak hiánya. Elképzelhető a községekben egy typhusos beteg, mert ez szenzáció erejével hat és a késő ősszel a nehéz mezőgazdasági munkákat bevégző lakosság elsőrangú és emberbaráti kötelességének tartja a beteget családostól meglátogatni, azzal paro-118
