Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Hovhannesian Eglia: Az 1938. évi alispánválasztás
AZ 1938. ÉVI ALISPÁNVÁLASZTÁS írta: DR. HOYHANNESIAN EGHIA. Pestvármegye törvényhatósági bizottságának 1937. szeptember hó 14-én tartott rendes évharmados közgyűlésén dr. Preszly Elemér főispán bejelentette, hogy dr. Erdélyi Lóránt alispán állásáról lemondott és nyugdíjaztatását kérte. A közgyűlésen ez alkalommal a törvényhatósági bizottsági tagoknak több mint 95 %-a jelent meg és a nyugdíjaztatás kimondása után alig fél óra múlva az embereket már csak az az egyetlen kérdés érdekelte, hogy ki lesz az új alispán':' Mindenki tudta, hogy sokan fogják megpályázni a vezérvármegye alispáni állását, arról is beszéltek sokan, hogy vitéz dr. Endre László, az akkori gödöllői főszolgabíró is a pályázók között lesz. Ugyancsak ez az őszi rendes évharmados közgyűlés adott négy havi szabadságot vitéz d1’. Endre Lászlónak, akit Gödöllőn dr. Harsányi Lászlóval helyettesítettek be. Ez utóbbinak akkor illetékes helyen azt mondották, hogy Gödöllőre úgy menjen, hogy végleg ott marad, ott lesz főszolgabíró. Természetesen ezt nem gondolták olyképen, hogy dr. Harsányi László alispánja pedig majd vitéz dr. Endre László lesz. A törvényhatósági bizottsági tagok több komoly jelöltről beszéltek; egész fantasztikus megoldások és a legkülönbözőbb nevek kerültek forgalomba. A demokratákat és a szocialistákat váratlanul érte dr. Erdélyi Lóránt lemondása. Ez a baloldal előszeretettel tömjénezett az utóbbi években dr. Erdélyi Lórántnak és e cél szolgálatában minden kisgyűlésen, sőt a közgyűléseken elhangzott egy-egy, vitéz dr. Endre László elleni interpelláció. Szokatlanul rövidlátó felfogása volt ez a baloldali politikusoknak, akik minden felszólalásukkal éket akartak verni a vármegye első tisztviselője és annak egyik főszolgabírája közé. Pedig ez a két ember valamikor egymással igen jó barátságban volt, túl a tisztviselői függőségen szerette és becsülte egymást. Világnézeti szempontjaik még nem is oly régen teljesen azonosak voltak. A baloldal tévedéséhez tartozott azonban az, hogy nem ismerték kellően vitéz dr. Endre László egyéniségét, akaraterejét és szívósságát. Tévedtek abban is, hogy Erdélyi Lóránt alispánt saját részükre átalakíthatónak vélték, mert Erdélyi Lóránt soha sem volt baloldali érzelmű és meggyőződése mindig a jobboldali politika felé vonzotta őt. Kellemetlen volt már dr. Erdélyi Lóránt alispánnak is a baloldal állandó tömjénezése, a zsidó bizottsági tagok érthetetlenül nagy hódolata, amikor ő valamikor egészen nyiltan fajvédő és keresztény jobboldali politikát folytatott és ezirányú álláspontját sohasem adta fel. Ámde szívós a baloldali világnézet is. Útjukban állott egy karakán fiatal tisztviselő, vitéz dr. Endre László, akit feltétlenül meg kellett, hogy buktassanak. Nem azért, mert mint főszolgabíró kellemetlen lehetett politikai törekvésüknek, hanem elsősorban azért, mert gyors emelkedései során esetleg olyan magaslatra jut, ahonnan a baloldali politika földalatti munkájának az egész országban egy és mindenkorra véget vethet. A támadásokhoz alapot kellett keresni és ilyen akkoriban — saját álláspontjuk szerint — 1937 évben volt elég. Ott volt a lovasberényi választás, a Rotschild ügy, a Salgó ügy, a gödöllői állatorvos felfüggesztése és egyebek, végül a dr. Erdélyi Lóránt alispán és vitéz dr. Endre László akkori főszolgabíró közti lovagias ügy. Mik is voltak azok az okok tulajdonképen, amiért az Esti Kurir, Az Est, a Népszava és az Újság oly ádáz módon támadták vitéz dr. Endre Lászlót és amiért Peyer Károly szocialista képviselő az országháztól a vármegyéig állandóan interpellált és interjúvolt, amiért Fábián Béla is több ízben felszólalt? Feltűnt, hogy az „Est“ lapok kissé óvatosabbak voltak, de annál engesztelhetetlenebb volt az Esti Kurir. A sajtótámadások idejében vitéz dr. Endre László az Esti Kurir felelős szerkesztőjével dr. Rassay Károly országgyűlési képviselővel egy ízben az akkori miniszterelnök, dr. Darányi Kálmán előszobájában találkozott. A két közéleti férfiú szívélyesen üdvözölte egymást, vitéz dr. 112