Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Fára Dezső: A vármegye története 1914 - 1918

részt ÍV. Károly király koronázásán is, amely koronázás dombjához a vármgye a tetótleni „Árpád halom“ földjéből, — a tatárjáráskor menedékül szolgált „Sirató“ földjéből, Zsolt fejedelem egykori birtokának, Solt községnek a földjéből — és annak a Visegrádnak a földjéből küldött földet, ahol egykor Salamon király fogságot szenvedett. Vájjon sejtette-e ekkor a vármegye, hogy országunk elpusztul, mint egykoron a tatárjáráskor elpusztult s egy újabb magyar király kerül fogságba, mint egykoron Salamon király került.

Az élelmezés gondjai a háború haladtával mindjobban növekedtek. Az 1916/17. év telén a vármegyétől

260.000 mm termény beszolgáltatását kívánták meg, amelyből azonban a megye még a felét sem volt képes rendelkezésre bocsátani. Ugyanakkor a lakosság hús- és zsírszükségletének biztosítására kénytelen volt maga a megye többezer sertést hizlalni, hogy a zsírszükségletet kielégíthesse.

A háborús gondok közepette sem feledkezik meg a hazafias kegyeletről és 1917-ben csendben, de annál bensőségesebb ünneplés közben elhelyezi közgyűlési termében II. Rákóczi Ferenc arcképét.

S amíg ezzel a ténykedéssel áldoz a történelmi múltnak, másik oldalról foglalkozik a nemzet jövőjét érintő, életbevágóan fontos kérdésekkel.

A háborúnak immár negyedik évében kezdi felütni fejét az a mozgalom, amely kezdetben mint választói jogkiterjesztés, majd nemzetiségi kérdés indul meg, hogy utóbb részint a szociálista, majd a kommunista eszmék erőteljesebb terjesztése, részint a hosszú háború okozta súlyos áldozatok következtében katasztrofális helyzetbe sodorják a nemzetet és országunkat.

Ezekben a kérdésekben Pest vármegye, híven ősi történelmi hagyományaihoz, a korszerű haladás álláspontját teszi magáévá, de csak azzal a feltétellel, hogy az a haladás nemzeti létünket, magyarságunkat ne fenyegesse és veszélyeztesse.

Azokban a komoly időkben, amikor ezek a kérdések felvetődtek, Pest vármegye törvényhatóságának tagjai korán észrevették mindazokat a veszélyeket, amiket csak magukban rejtenek, de egyben észrevették azt is, hogy a nemzetnek mi a teendője akkor, hogy ezeket a kérdéseket észszerűen és a nemzet javára megoldhassák.

Hangoztatják a megye közgyűlésén, hogy a választói jognak a baloldali elemek által ajánlott módon való legszélesebb körű kiterjesztése, a hazánkban lakó nemzetiségeknek külön nemzetiségi jogokkal és kiváltságokkal való felruházása előmozdítják az ententenak azt a törekvését, amely az országnak feldarabolására irányul. — Tiltakoznak tehát ez ellen s különösen a nemzetiségek körében észlelhető izgatások ellen.

A megye teljesen tudatában van annak, hogy a magyar nép óriási véráldozatot hozott a világháborúban. Ezért a véráldozatért azonban ne a kiterjesztett választói jog legyen a magyar nép jutalma, hanem

fejleszteni kell a népi kultúrát, építsünk helyi iskolákat, biztosítsuk a jobb megélhetést. Kimondják a szót a megye közgyűlési termében: ezer meg ezer hold föld van a plutokrácia és a bankok kezén. Tessék ezt a magyar földet megvédelmezni a magyar nemzet számára és tessék ezt a népet az eddigi ósdi rendszertől eltérőleg nevelni, hogy amíg népek milliói mennek Amerikába, addig itt óriási birtokok nagy kiterjedésben fenntartatnak, a kis- és középbirtokos osztály vagy maga a nép pedig földet szerezni nem képes. „Egykezes“ birtokpolitika, a földnek helyes elosztása máma a legsürgősebben megoldandó feladatok közé

A vármegye küldöttsége az eucharisztikus kongresszuson.

Balról jobbra: Várday István árvaszéki elnök, Endre Zsigmond, a gödöllői járás országgyűlési képviselője, vitéz dr. Endre László Pestvármegye alispánja, dr.

Pálházy Endre tb. vm. főjegyző.

tartozik, a magyar földet a magyar nép kezébe kell juttatni, hogy ahhoz mintegy hozzá legyen kötve, nem pedig tűrni azt, hogy bankok foglalják el itt a teret. Ha a birtokpolitika helyes lesz, akkor nem kell tartani a választói jogtól.

Pest megye közönsége határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy csak oly mérvben terjesztessék ki a választói jog, hogy a magyar állam magyar nemzeti jellege, egysége biztosítva legyen és a magyarság értelmiségének vezető szerepe biztosíttassék.

Ép a nemzetiségi veszélyre való tekintettel a legnagyobb erővel és felháborodással utasítja vissza 1917 őszén a cseheknek a Reichsrathban a magyarság ellen intézett támadását, amelyben a csehek a felvidéki 13 magyar vármegyét maguk részére követelik.

A magyarság nyilt ellenségének jelentik ki a cseheket, mert törekvésük egyenesen merénylet az ország területének az integritása ellen.

Az ilyen merényletekre való tekintettel szükségesnek tartja nemzeti létünk önállóságának a kiépítését. Követeli az önálló magyar hadsereg felállítását.

109