Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Valkó Arisztid: Régészeti és történelmi emlékek a vármegye területén
környéke volt lakott. A régészeti kutatások is főként ezen a környéken folytak, amint azt az aquincumi és a Nemzeti Múzezumban látható nagyszámú lelet bizonyítja. A rómaiak kultúráját néhány szóban összefoglalni lehetetlen, annyit azonban megállapíthatunk, hogy nagyok voltak a művészetben, nagyok az építészetben és nagyok a szervezésben. Mai műveltségünk alapjai innen erednek és tudományunk sok ága innen veszi alapjait. A kultúra főbb lelőhelyei: Aquincum, Szentendre, Dunabogdány, Tétén y, Budafok, Zsámbék, Budakalász, Kecskemét, Kiskőrös, Pomáz, Piliscsaba, Pilisszántó, P i 1 i s-v ö r ö s v á r, Solymár, Tápióság, Törökbálint és Vác. Szkita kultúra. Vármegyénk területén, még a rómaiak megjelenése előtt, a Krisztus előtti IV. század táján, amikor itt a vaskor utolsó periódusát éli, a s z k i t á k törnek be hazánk földjére, akik D é 1- oroszország végtelen síkságairól indulnak hódító útjukra. Nomád lovasnép ez, mely helyi kultúrát nem tud alkotni. Kultúrjavait szinte viszi magával. Életfelfogása naiv optimizmus, művészete a fauna és flóra kultusza. Művészetének tere az ember személyével kapcsolatos kisplasztikára, ékszerek, ruházat, fegyver és lófelszerelések díszítésére korlátozódik. T á p i ószentmártonban a Nemzeti Múzeum ásatásai révén 1923-ban a szkita művészetnek remeke, egy arany-ezüst lemezből préselt szarvas került elő. E fejedelmi kincsdarab a regebeli csodaszarvast ábrázolja és valószínűleg paizs-dísz gyanánt szolgált. A combok és a lábak szélein zsinóros díszítmény vonul végig, a fül és a szem felerősített rekeszekből készült, amit egykor piros almandin ékesített. A szkita leletek közt gyakori a csörgő, amelyet bronzból készítenek és velük a halottas kocsik sátorrúdjainak végét díszítették. Lelőhelyeink : Aszód és Tápiószentmárton. Szarmát-Jazyg kultúra. A Krisztus születése körüli évszázadokban egy másik nomád nép, a szarmát-jazyg törzsek telepednek le a vármegye területén. Önálló művészetük nincs, ornamentikájuk szkita hagyományokon alapul. A csattokon és szíjvégeken elstilizált állati díszítéseket találunk. A szarmaták erős római befolyás alatt állanak. Sírleletekben állandóan találhatunk római fibulákat, római üveg- és agyagedényeket, gyöngyöket. Főbb lelőhelyek: Kecskemét, Gátér, Kiskőrös, Rákos, Cegléd. Hunok kultúrája. A krisztus utáni ötödik században egy másik távolkeletről jövő nép, a hun vonul keresztül a vármegye területén. Hun lelőhelyeink Gátér és Törtei község területén vannak. Önálló művészetük nincs, eredeti hun nemzeti kultúráról beszélni nem lehet, az erőteljesen megalkotott müformák és a különböző kultúrkörök stílusainak felhasználási módja azonban emelkedett müízlésre vall. Mint lovas nomád nép, művészete a kisplasztikái tárgyak kidolgozásában és díszítésében csúcsosodik ki. Elstilizált állat ornamentikájukban a griff madár és a vadkan sokszor szerepel. A tárgyakat főként bronzból, vagy tükörfémből készítik. Lelőhelyek: Kiskunhalas, Albertfalva. Germán törzsek kultúrája. A népvándorláskori népek között a germán törzsek művészete képviseli az egyik fejlettségi fokot. Technikai eljárásuk sokféle, a müformák erőteljesek, ornamentikájukban az állatábrázolás és geometria uralkodik. A növényi ornamentika spirális indákban merül ki. Jellemző ékszerük a fibula, melyet aranyból, vagy ezüstből készítenek és azokat piros almandin köveknek rekeszekbe foglalásával ékesítenek. Kedvelt ékszerük a fülbevaló, mely Zsámbéki templomrom oldalhajója (XIII. sz. 2-ik felében.) hasonló eljárással készül. A g á t é r i sírmezőn több szíjvég került elő, melyeken az állatornamentika teljes elstilizálódását láthatjuk. A farkába harapó és tekerődző állatalak már hullámvonallá stilizálódott. Germán emlékek kerültek elő Bakodpusztán, Kiskunhalason és Gátéren. Avar kultúra. Az avarok a hatodik század táján érkeznek a vármegye területére. (Kr. u. 568.) A magyarországi müiparban új formák honosodnak meg. Háromszáz éves uralmuk a kultúra minden ágára rányomta bélyegét. Főtartozékuk a fegyveröv volt, melynek egyik vége öntött csatiban, másik vége arany, ezüst, vagy bronzból préselt szíjvégben végződött és az övről apróbb szíjvégek csüngtek alá. Mint lovas nép, a lószerszámok díszítésére nagy súlyt fektettek. A díszek aranyból és ezüstből készültek, lóhere- és félgömbalakúak voltak (Gátér, Madaras). Az ékszereknél fontos az anyag hatása, ezért az aranynak e korban nagy szerepe van. Jellemző technikai eljárásuk a préselés. Díszítő elemük az elstilizált állati ornamen-101
