Mondok Pál (szerk.): Pest megye változó élete (Budapest, 1971)
Hogyan élünk Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése kedvezően hatott az életszínvonal, a dolgozók életkörülményeinek alakulására. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme — az országos átlagnak megfelelően 30%-ot meghaladó mértékben emelkedett. Ennek eredményeképpen Pest megye ipari munkásságának átlagos havi keresete 1969-ben meghaladta az 1800 Ft-os átlagot s egyes iparcsoportokban megközelítette a kétezer forintot. A nyereségrészesedésen és a béremelésen kívül növelték a lakosság anyagi lehetőségeit a kormány különböző szociálpolitikai intézkedései is. Például a 44 órás munkahét bevezetése megyénkben több mint 100 ezer munkást érint. A három éves gyermekgondozási szabadságot a foglalkoztatott kismamák % része igénybe veszi. A parasztság egy főre jutó jövedelme gyorsabban nőtt mint a munkásoké, alkalmazottaké, életszínvonaluk azonban több tényező miatt még alatta marad a bérből és fizetésből élőkének. A jövedelmek átlagos emelkedésén belül az egyes családoknál nem egyforma mértékű változások következtek be. Vannak családok, ahol a növekedés az átlagot meghaladja, de olyanok is, ahol jóval alatta marad, s az életszínvonal nem, vagy nem a kívánt mértékben emelkedett. Az életszínvonal emelkedését tükrözi az, hogy a lakosság takarékbetéteinek összege a megyében 1970 végén elérte az 1,8 milliárd forintot, ami az 1965 évinek több mint kétszerese. A kiskereskedelem, ha nem is volt mindig zökkenőmentes, a lakosság megnövekedett áruvásárlási igényeit magasabb szinten elégítette ki, mint az előző ötéves tervben. A megye kiskereskedelmi forgalma az ötéves terv időszakában 63 %-kal növekedett. az aktív keresők szamának megoszlása népgazdasági Aganként PEST MEGYÉBEN 2 ipar építőipar mezőgazdaság közlekedés kereskedelem egyéb 14
