Drahos Istvánné (szerk.): Pest megye sajtóbibliográfiája 1975 - 1994 (Szentendre, 1997)
Bibliográfia
Foga« Anna: NEM HALLGATHATUNK ARRÓL, AMIT LÁTTUNK ÉS HALLOTTUNK Magyar földön az elmúlt évtizedekben szokássá vált az igazság kimondását szeretetlenségnek minősíteni. Mintha a hazugság, a rágalmazás, a csalás, a lopás már nem is lenne az, ha hallgatunk róla. Ennyire talán még soha nem keverték össze a krisztusi erkölcsi értékeket azzal ami ellentétes velük. Tömegeket hagynak meg tévedéseikben azzal, hogy elhallgatják az igazságot, meri "valamilyen érdek' ezt kívánja. Krisztus Egyházának az érdeke soha nem kívánta mega félrevezetést, a hibák letakajgatását, és különösen nem a "szeretetre" hivatkozva. Aki az Isten országába be kíván jutni, annak mindnek meg kell tisztulnia, bárhol tölti be a hivatását földi életében, nem ismerjük sem az órát, sem a percet, nem távlatokban kell gondolkoznunk, ha hibát követtünk el. mert lehet, hogy még ma éjjel számonkérik tetteinket. Ha egyszer eljátszottak örök életünket, a két örökkévalóság közül az Isten nélkülit választva, többé nincs visszaút. Akkor már az Isten sem segíthet rajtunk. Akkor már nincs többé találkozás se rokonnal, se ismerőssel. Ha tehát azon fáradozunk. hogy eltévedt testvérünk visszajusson Isten útjára, akár azáltal, hogy figyelmeztetjük, üdvös dolgot cselekszünk és nagy lesz egykor a hálája irántunk. Az Űr szava nemcsak Ezekielnek szólt, hanem ránk is érvényes: "Ha azt mondom az istentelennek :Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal meg ugyan, de vérét tőled kérem számon. Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és A TARTALOMBÓL: Hírek, események 2.0. Vámudvar 8.0. Félmúlttallózó 7.0. Guruló forintok 8.0. A KDNP alapelvei 10.O. Az Ifjúsági klubról ll.o. Milyen legyen... 12.0. Gondolatok... 13.0. Sport 14.0. HiroUó 10.0. térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet." (Ez 8, 8 9) Milyen hévvel, milyen meggyőződéssel üldözte Saul a keresztényeket! Ott volt az első vértanú. István diakónus megkövezcsénél is. Ő dobta az első kővet. Aztán hallotta: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül!" Ezek voltak a megkövezett István utolsó szavai. Megbocsátott ellenségeinek, anélkül, hogy azok beismerték volna vétküket. Szószólójuk lett Istennél, hogy mentse a lelkűket. Azok lelkét, akik nem tudták, milyen veszélybe kerültek, amikor egy másik ember életére törtek. István példát adott az ellenségszer eteti e, de nem adott példát az igazság elhallgatására! Idézzük fel -a Szentírás szavai szerint-, hogyan fejezte be István beszédét a főtanács előtt, mielőtt, egy emberként rárontottak volna, hogy a városon kívülre vonszolva megkövezzék: "...Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívüek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentiéleknek, ti Is. akárcsak atyáitok! Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megöltétek azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek, ti pedig árulói és gyilkosai 111
