Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Lakatos Ernő: Pest megye történetének forrásai (Útmutató a helytörténeti kutatók számára)
le.” Minden tudományos igényt kielégítő várostörténeti munka 1945 óta nem igen jelent meg. A régiek részben szemléletük, részben tartalmuk miatt többnyira elavultnak tekinthetők, már nem mintaként, legfeljebb csak forrásként használjuk azokat. A helytörténésznek nagy lehetőségei vannak szűkebb kutatási területe folytán, társadalmi jelenségeket analizálni képes, kutatómunkája során szinte személyes ismeretségbe kerül régmúlt idők embereivel és így a társadalom életének törvényszerűségeit egy konkrétan élő, lélegző társadalom megnyilvánulásaival tudja összevetni, igazolhat tételeket és megállapíthatja azok korlátáit. Sajátos kutatási lehetőségei miatt a helytörténész használja fel a levéltárakban bőven előforduló történeti statisztikai forrásokat, gyakran már ezekből is helysége fejlődésének vázát tudja megalkotni. Helyes azonban a magánkézben levő forrásanyag felkutatása és a levéltárak gyűjtőtevékenységének deponálások révén való támogatása. Kívánatos volna a külföldön annyira elterjedt helytörténeti krónikák felfektetése és rendszeres vezetése. Ennek révén sok olyan helyi társadalmi vagy politikai esemény ténye kerülne rögzítésre, amely egyébként kellő forrás híjján a feledés sötét homályába merülne. A múlt dolgainak felelevenítése, az egyén és a nép története közti szerves kapcsolat kifejtése és ezáltal a legnemesebb értelemben vett hazaszeretet ápolása a helytörténeti kutató legszebb feladata. 447